A komlói Fodor Krisztián püspöki engedéllyel rendszeresen elzarándokol különböző Mária kegyhelyekre gyalogosan. Isten segítségében bízva csak a legszükségesebbeket viszi magával: néhány ruhát, könyveket, Bibliát és nagyon kevés pénzt. Szállást különböző plébániákon kap, az étkezését pedig adományokból oldja meg.
Így került január 13-án a királyegyházai iskola ebédlőjébe is, miközben éppen Sellyéről gyalogolt Szentlőrincre. A zarándok a nyolcvanas években emigrált Amerikába, ahol Santa Monicán élt közel 10 évig (Los Angeles külvárosa, California), és az ottani lutheránus egyház gyűjtéseinek köszönhetően több katolikus missziót keresett föl, olyanokat, ahol Teréz anya nővérei gondoztak leprás, nyomorék, nagyon beteg és szegény embereket. Nagyon sok országban járt és dolgozott, mint például: Dél-Afrika, Madagaszkár, Tanzánia, Haiti, Brazília, Indonézia, Peru. Ma már évek óta itthon lakik Magyarországon, és az az álma, hogy Ferences rendi szerzetes legyen, de amíg ezt eléri, addig is fehér albában, kereszttel a nyakában és egy Mária képpel ellátott kabátban zarándokol különböző Mária-kegyhelyekre. Tavaly Komlóról először Máriapócsra, majd Medjugorje hegyei közé gyalogolt (mindkét alkalommal sok száz kilométert!). Idén szintén Máriapócsra, majd onnan tovább Kárpátaljára készül. Nincsenek véletlenek, hiszen ő éppen akkor érkezett a királyegyházai iskola ebédlőjébe, amikor én hittan órát tartottam az intézményben. Beinvitáltam őt az egymás után következő órákra, ahol a gyerekeknek mesélt az élményeiről, sőt a hátizsákjában található DVD-k közül az egyiket, a Tanzániáról szóló filmet is levetítettük. A gyerekeket lenyűgözte a látvány. Személy szerint én már nem először találkoztam Fodor Krisztiánnal és tevékenységével, hiszen jó pár évvel ezelőtt (2001-ben), amikor én Peruból – szintén katolikus misszióból – hazaérkeztem, sok elfoglaltsága miatt helyettesítettem őt egy rádióműsorban, ahol a misszióról kellett előadást tartani. Az órai beszélgetések után a zarándok ismét gyalogszerrel folytatta útját Szentlőrinc felé, ahol már a református lelkész látta vendégül.
Végezetül szeretném Krisztiánnak megköszönni, hogy eljött hozzánk, gazdagított minket élményeivel, és kívánom neki a Jó Isten áldását hosszú útjára, valamint, hogy tanúság- és szolgálattevő életének minden lépését Jézus és Mária vezéreljék!
