2017-ben a nyolcadik osztály végeztével, búcsúzunk a Királyegyházai Általános Iskolától. Nyolc évvel ezelőtt micsoda szorongással, félelemmel indultunk ide, ahonnan most olyan nehéz szívvel távozunk.
A tanító néni szava, amely nekünk parancs volt, messzehangzóan, sokáig kísért bennünket. Ez a hatás persze az évek során veszített erejéből, különösen most, a kamaszkorba érve. Ezért kell köszönetet mondanom a magam és társaim nevében a tanárainknak a sok türelemért és segítő fáradozásért, amit értünk tettek, nemcsak a tanórákon, hanem az együtt átizgult versenyeken és a pályaválasztás időszakában is. Hiszen ők biztosan tudták, hogy minden grimaszolás és tiszteletlenség csak a korral jár. Arra kérjük Tanárainkat, hogy maradjanak meg emlékezetükben a szép órák, a közös kirándulások, és ne a csínytevéseinkre emlékezzenek! Hiszen minket nemcsak a tanítási órákon tanítottak, hanem a tanítási órákon és az iskolán, sőt a falun kívüli programokon is.
Jártunk a Kölyökparkban, a Katica tanyán, a Balatonon, többször is elutaztunk Pécsre és Budapestre, projekt keretében ismerkedtünk az egészséges életmóddal. Az évek során egyre inkább kitárult előttünk a világ, a tanítási órákon az ismeretszerzésünk szolgálatába állítottuk az internetet. Maradandó élményt nyújtott számunkra hatodik osztályban az európai uniós pályázatból megvalósított háromnapos óbányai osztálykirándulás, ahol túráztunk a Keleti-Mecsekben és itt találkoztunk először a lovas terápiával. Ebben a tanévben egy tankerületi pályázatból jutottunk el Egerbe, és az Északi-középhegységbe, felmehettünk Magyarország legmagasabb pontjára és megcsodálhattuk az Aggteleki-cseppkőbarlangot és a Szalajka-völgyét is. Hetedik osztályban szintén EU-s pályázatból Zánkán tölthettünk egy hetet erdei iskolában, majd a Határtalanul pályázat keretében a Királyegyháza Felvirágoztatásáért Közalapítvány támogatásának segítségével Erdély meseszép tájaival ismerkedhettünk: jártunk Nagyenyeden, Torockón, a Tordai-hasadékban, a sóbányában, az érdekes nevű Magyarigenben, Gyulafehérváron és még sorolhatnánk, mennyi szépet láttunk. Köszönjük a Közalapítvány Kuratóriumának és Királyegyháza Önkormányzatának, hogy hatodiktól leigazolt játékosok lehettünk a Szentlőrinci Sportegyesületben, valamint hogy hetedik és nyolcadik osztályban hetente járhattunk lovagolni Bükkösdre. Hatodik osztálytól készültünk rá, hogy megláthassuk a tengert, amit nyolcadik év végén el is érhettünk. Köszönjük az osztályfőnökünknek, Konyári Tímeának, Grím Ferenc Polgármester Úrnak és a Királyegyházai Önkormányzatának, hogy lehetővé tették számunkra ezt az életre szóló felejthetetlen élményt.
Szinte hihetetlen, hogy utoljára szólt nekünk a csengőszó a Királyegyházai Általános Iskolában. Hogy az új tanévet már mindannyian Pécsett, más-más gimnáziumban, középiskolában, más gyerekek közt, az ismeretlenben kezdjük. A gyermekkort, a maga gondtalan boldogságával elhagyjuk most. Búcsúzunk iskolatársainktól, reméljük, jó példa voltunk számukra, és az együtt töltött élményeket nem felejtik el!
Hogy a szüleinknek mennyi mindenért tartozunk köszönettel azt felsorolni is lehetetlenség. Igyekszünk szorgalmunkkal és a becsületes életünkkel meghálálni mindazt, amit értünk tettek és tesznek ezután is. Ezt megígérjük!
Mi pedig indulunk megkeresni azt az utat, amelyet választottunk!
