2015. április 24-én, pénteken, reggel indultunk Pécsre a Kallódó Gyermekekért Alapítvány által szervezett Dankó Ilona szavalóversenyre a pécsi Bazilika melletti Dóm Kőtárba. A Szavalóversenynek már többéves hagyománya van, ezért úgy gondoltam, hogy most már itt az idő, hogy mi is megmérettessük magunkat a Királyegyházai Általános Iskola tanulói közül néhány hittanossal.
Hat diákot neveztem be a versenyre (Katona Virág, 2. osztály; Blum Liliána Piroska, 2. osztály; Horváth Jázmin, 2. osztály; Nagy Zsófia, 3. osztály; Keczeli Barbara, 3. osztály és Réti Melani, 4. osztály). A versenyre összesen 111(!) gyerek nevezett be idén négy kategóriában. Az első kategóriában (1-2. osztályok) indultak a legtöbben – közel 50 kisgyerek – Baranya és Tolna megye különböző iskoláiból. Itt első versként kötelezően elő volt írva Harsányi Lajos: Szent Ferenc és a madarak című verse. Aki bejutott a második fordulóba (17 gyerek), az már a saját maga által készült versét szavalhatta el a zsűri előtt. A második kategóriában (3-4. osztályok) a kötelező vers Harangi László: Don Bosco című verse volt. (Don Bosco olasz pap volt 200 évvel ezelőtt, aki a gyerekek között végzett nevelői munkájáról és újfajta pedagógiai módszeréről volt híres.) Aki innen továbbjutott, az szintén elmondhatta a saját maga által hozott versét. Nagyon ügyes volt mind a 6 kisgyerek, de sajnos a zsűri döntése értelmében csak Katona Virág, 2. osztályos tanuló jutott a legjobbak közé a korcsoportjában (sajnos azonban az ottani döntőt nem ő nyerte meg.)
A gyerekek arcán látszódott a lehangoltság a verseny után, de mondtam nekik, hogy nem csak a győzelem a fontos, hanem az, hogy volt egy szép élményük (és remélem, hogy egy felejthetetlen szép emlékük is!). Remélem, hogy jövőre is tudják majd képviseltetni magukat a Királyegyházai Általános Iskola hittanos tanulói ezen a szép szavalóversenyen (és akkor ott talán majd kicsit eredményesebbek is tudunk lenni). Végezetül szeretném megköszönni a gyerekeknek, hogy ilyen szépen felkészültek a versenyre, a szülőknek és az iskola vezetésének, hogy elengedték a gyerekeket, a helyi alapítványnak, hogy a kisbusszal oda-vissza szállítottak bennünket, a konyhán dolgozóknak a finom elemózsiát, végül a kísérő szülőnek az önkéntes segítséget.
