Évről évre nagy szeretettel szervezzük mi óvónők a Márton napi hagyományos lámpás felvonulást, mert oly sok jókedvet, szeretetet élünk át azokkal együtt, akikkel énekelünk, beszélgetünk, kis lámpáinkkal együtt sétálunk.
A Márton napra az óvodás és az iskolás gyermekek befőttesüveget gyűjtöttek, festettek ragasztottak, lámpást készítettek, és vidáman izgatottan vitték haza. A gyermekekkel minden évben megismertetjük a Márton naphoz kötődő hagyományokat, énekeket, dalos játékokat. Az első osztályosok meglátogatták az ovisokat, és nagyon színesen, érdekesen eljátszották Szent Márton életét. Márton, aki a kora középkor legnépszerűbb szentje volt, szerzetesként szeretett volna élni, viszont az emberek, látva jóságát (megosztotta köpenyét egy koldussal), szent életét, püspökké akarták választani. Márton a megtisztelő cím elől elbújt egy libaólba, nehogy megtalálják. A libák azonban hangos gágogásukkal elárulták, így mégiscsak püspökké választották. A magyar kereszténység bölcsője, a mai pannonhalmi néven emlegetett bencés apátság is Szent Márton tiszteletére épült azon a helyen (Savaria Sicca), ahol az egyik hagyomány szerint a szent született. A legújabb kutatások viszont kétségkívül tisztázták, hogy Márton szülővárosa Savaria, vagyis Szombathely.
A lámpás felvonulás előtt a polgárőrökkel is felvettük a kapcsolatot, hogy biztonságban vonulhassunk az út szélén Sumonyban és Királyegyházán is. Nagyon jó volt, hogy olyan sokan vártak bennünket először Sumonyban majd Csobokapusztán. Ma is megemlegetjük a szívélyes vendéglátást, a finom sumonyi forralt bort és a csobokapusztai ízletes zsíros kenyeret. Aztán Királyegyházára érve örömmel láttuk, hogy a közmunkaprogramban résztvevők is gyarapították sorainkat. Ígéretet tettem, hogy jövőre énekpróbát tartunk a felvonulás előtt! Gyönyörű volt a sok kicsi lámpás, mint egy gyöngyfüzér az utcán. Jártunkban-keltünkben elmondtuk:
„Aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik.Aki Márton napján újbort nem iszik, egész évben szomjazik!”
Köszönjük a vidámságot, a mosolyokat, a meleg teát, a vendéglátást a segítőknek és a támogatást a Közalapítvány Kuratóriumi tagjainak! Jó volt együtt lenni!
Remélem, jövőre még többen találkozunk!
