A királyegyházai iskolából 2012. július 2-án reggel huszonhárom társammal együtt indultunk egy hétre táborozni a Balatonra. Az utazás közben állandóan Tibi bácsit (Pintér Tibor tanár urat) kérdezgettük, hogy:„még mennyi idő mire odaérünk?'', vagy, hogy „mikor érünk már oda?''.
Amikor megérkeztünk, leszálltunk a vonatról, és elindultunk a táborba. Először mindenki elfoglalta a szobáját, hogy kipakolhassunk, utána pedig körbevezettük azokat, akik még nem jártak ott. Miután ez megtörtént, megérkeztek a szabadszentkirályi iskolások is, akik busszal jöttek. Mivel nagyon meleg volt, rögtön lementünk a Balatonra fürdeni, és estefelé mentünk csak vissza a szállásra vacsorázni. A takarodó este 11-kor volt ezért jó sokáig szórakozhattunk a többiekkel.Másnap ismerkedtünk meg a szabadszentkirályi gyerekekkel, akik nagyon jó fejek voltak. Reggeli után szobaszemle volt, és pontozták, hogy kinek a szobája a legszebb, hogy utolsó nap a legtisztább szoba lakói jutalmat kapjanak. Minden délelőtt fürödtünk, és minden ebéd után volt csendes pihenő, de azután megint egyből a partra mentünk, ahol lehetett vásárolni is. Amikor kijöttünk a vízből, mindig játszottunk valamit a másik iskola diákjaival. Vacsora után elmentünk a táborral szemben lévő játékterembe, ahol nagyon jól éreztük magunkat. Amikor le kellett feküdni aludni, még akkor is beszélgettünk egymással. Reggel, amikor felkeltünk, mindenkinek a szoba takarítása volt az első dolga. Mostanra már nagyon jól megismertük a szabadszentkirályiakat. A vízben is jókat játszottunk velük, és fröcsköltük is egymást. Fociztunk, és métáztunk is együtt, előfordult olyan is, hogy a labda beleesett a tóba, és alig tudtuk kiszedni.Egyik reggeli közben bejelentették, hogy délután vízibombázni fogunk vegyes csapatokban. Volt egy kis probléma, mert a vízibombákat nehezen lehetett feltölteni, volt, amelyik kilyukadt. De azért a „csatát” nagyon élveztük, csak túl hamar vége lett. Másnap megnéztünk egy színházi előadást, ami nagyon vicces volt! Aztán a következő nap délelőtt szokás szerint lementünk a partra, ahol Tibi bácsi meghívott minket fagyizni, ebéd után pedig vetélkedő volt vegyes csapatokban. Kellett verset írni a Balatonról, fürdőruhát készíteni WC-papírból, dekázni, szkanderezni és activity is volt, meg még célba lövés vízi pisztollyal és rekordkísérlet, hogy mennyien férünk rá egy papírra. De a legjobb a végén volt, amikor egy fiút be kellett öltöztetni lánynak! Hát azon mindenki nagyon jót nevetett! És utána a csapatkapitányoknak meg kellett etetniük tejfölös kenyérrel azt, aki az ő csapatukból beöltözött lánynak. Volt még éjszakai fürdőzés és utcabál, ahol mindenki nagyon jól érezte magát! Bújócskáztunk a sötétben és utolsó este karaoke is volt!Utolsó nap, miután reggeliztünk, megtörtént az eredményhirdetés, és elmentünk még egy utolsót fürdeni. Hazafelé, a vonaton mindenki azt mondta, hogy nagyon jó volt, és hogy még maradtak volna több ideig. A vonaton megint jól éreztük magunkat, csak este értünk haza, de nem baj, mert nagyon jó volt ez az egy hét, amit együtt a Balatonnál töltöttünk, és remélem még máskor is fogunk menni!Köszönjük szépen Tibi bácsinak a sok türelmét és Bedő Istvánné Márta néninek a finom ennivalókat!
