Március 6-án szomorú hírt közöltek velünk a templomban: Dr. Kajtár Edvárd Plébános Urat Budapestre helyezték. Bár lelkünk mélyén éreztük, csak magunknak sem akartuk bevallani, hogy egy ilyen nagy tudású, képzett emberre nagyobb feladatok várnak az életben. Ha sajnáljuk is, hogy eltávozik, azért büszkék is vagyunk, hogy köztünk élt. Felejthetetlen emlékeket hagy maga után! Megkeresztelte gyermekeinket, hitre nevelte őket, házasságkötésüket megáldotta. Hozzátartozóinkat méltóképpen elkísérte utolsó útjukra. A betegeket rendszeresen látogatta.
Mindenkihez volt egy kedves szava, mosolya. A szentmiséken hallott beszédei mindig új erőt adtak a nehézségek elviseléséhez. Ki tudná elfelejteni az általa szervezett zarándokutakat, Erdélyt, Csíksomlyót, Hercegszántót, Máriagyűdöt, vagy éppen Püspökszentlászlót, ahová külön a nyugdíjasok kérésére jött velünk, és a kirándulóbusszal megközelíthetetlen kápolnához saját autójával szállította a gyalogolni nem tudókat. Több alkalommal ellátogatott a Nyugdíjas Klubba is, ahol mindig nagy szeretettel fogadtuk. Kapcsolatot segített létrehozni a szabadszentkirályi nyugdíjasokkal is. Köszönjük, Plébános Úr! Mindig szeretettel fogunk Önre emlékezni, s reméljük, fogunk még találkozni! Kérjük a jó Istent, hogy adjon Önnek jó egészséget, kitartást és munkájában sok örömet!
