A Nyugdíjas Klub tagjaival minden hónapban történik valami. Júniusban az Antal napi összejövetelükről adtunk hírt, melyet a szentlőrinci szőlőhegyen ünnepeltek, júliusban 18-án pedig már egy másik kirándulásra indultak. Az útjuk először Máriagyűdre vezetett, ahol a tíz órakor kezdődő misén vettek részt a csodálatosan szép templomban.
Göndör Lászlóné, Bözsi nénitől megtudhattuk, hogy gyerekkorukban gyakran (évente) jöttek ide „prosencióval”. Szombaton reggel indultak, ki gyalog, ki lovas kocsival, úgy vágtak át a mezőkön. Estére ideértek, házaknál szálltak meg, de volt, aki pajtában, vagy csak úgy a fák alatt aludt a templom mellett. Vasárnap délelőtt mindenki bejött a templomba a misére, majd nekivágtak a hazaútnak, volt, aki egyszer sem ült fel az út során a lovas kocsikra. A mise és a történetek meghallgatása után Drávaszabolcsra mentünk tovább, ahol ugyanaz a sétahajó várta a csoport tagjait, amelyik májusban az iskolás gyerekeket szállította. Az érintetlen természet és az erős sodrású folyó látványa magával ragadta a kirándulókat, mindenkit kellemes megnyugvással töltött el, és mindenkinek más-más élményeit idézte fel.
Mihálovics Józsefné, Irénke például feledhetetlen gyerekkori emlékeiről mesélt, ahhoz az élményéhez hasonlította a mostanit, amikor hajóskapitány édesapjával (persze sokkal nagyobb, teherszállító hajón) gyakran járták a Dunát. A másfél órás sétahajózás során megfigyelhettük a kormoránok kolóniáját, és a szerencsésebbek réti sast is láthattak. A következő állomásunkon, a siklósi szőlőhegyen Brunyai Árpád szőlősgazda fogadott minket nagyon kedvesen pincészetében. Az étvágycsináló pálinka és az étvágygerjesztően szépre sikerült kemencében sült csülök és kacsa elfogyasztása után Szarka János hamarosan szóra bírta Mihálovics József féltve őrzött harmonikáját, a társaságnak pedig több se kellett, ki nótázni, ki táncolni kezdett. Később a házigazda klasszikus borkóstolásra invitált minket a borospincébe. Odalenn, a kellemes hűvösben a bátrabbak öt-hatféle – igazán kitűnő – bort is megízlelhettek, miközben természetesen mindegyik fajta bemutatását is meghallgattuk.
Aztán aki úgy kívánta, vásárolhatott is a számára legjobbnak ítélt borokból, majd a frissen sült házi rétes elfogyasztása után hazafelé vettük utunkat. Még a buszon is szólt a harmonika, táncra ugyan itt már szűkös volt a hely, de a hangulat csak nem hagyott alább. A kevésbé templomjáró résztvevők is úgy nyilatkoztak a kirándulás végén mindent összefoglalva, hogy ez a nap „megért egy misét”.
A kirándulást a Nostra Cement Kft. támogatásának köszönhetően a Királyegyháza Felvirágoztatásáért Közalapítvány finanszírozta.
További részletek a Galériában.
