Sok karácsonyt megértem már, és tudom, hogy a régi karácsonyok mások voltak. Igaz, hogy nem volt akkora a fa, az ajándékok is szerényebbek voltak, de olyan boldogok voltunk mégis! Az emlékezet – a gyermekkoré, a felhőtlen boldogságé – megszépíti a múltat. És egyszer emlék lesz ez a karácsony is.
Emlékszem a nagy havakra. A lapátolás munkája nem jelentett terhet. Mindig megvolt a sorrend. Először az utcán kellett ösvényt vágni a hóban, aztán az udvaron. Végül pedig a csűr és a gazdasági udvar. Ott akadt aztán a legtöbb tennivaló.
A kucsmába bújtatott fejek, tejes kannát cipelő imbolygó alakok, kucsma alatt meghúzódó, fagytól deresedő tömött bajszok, hidegtől pirosló arcok, bizony, hány ilyen arc dereng föl a múltból. Angyalvárásban égett a lelkünk, nem ajándékot, hanem a karácsonyfát vártuk.
Boldog ünnepeket kívánok mindenkinek, azt kívánom, gyarapodjék a falu és gyarapodjanak az itt élő családok!
