A 2013/14-es tanév elején a Királyegyházai Általános Iskola vezetése és a Királyegyháza Felvirágoztatásáért Közalapítvány Kuratóriuma azt a döntést hozta, hogy élünk a Pécsi Nemzeti Színház által kibocsátott kedvezményes jegyek, úgynevezett diákbérletek vásárlási lehetőségével.
A kedvezmény igénybevételének voltak feltételei: legalább száz darab jegy, legalább négy előadásra, és az is meg volt határozva, hogy egy előadásra mennyi a maximum létszám. Mindezek miatt az iskola és a közalapítvány – a LAFARGE Cement Magyarország Kft. támogatásának köszönhetően – közösen vásárolta meg a belépőket, ezzel lehetővé téve, hogy a királyegyházi iskolások eljussanak a színházi előadásokra. Az utaztatás nagy részének költségeit – három alkalommal – Királyegyháza Önkormányzata vállalta fel, egy alkalommal pedig a sumonyi falubusz állt rendelkezésünkre. Már beszámoltunk róla, hogy korábban megnézték a gyerekek a pedagógusok kíséretében az Indul a bakterház, az Óz, a nagy varázsló, majd a Padlás című darabokat. Az idei utolsó lehetőség A kőszívű ember fiai című színdarab megtekintése volt, melyre a hetedik osztályosokat vittük el. Az alábbiakban álljon néhány részlet a gyerekek fogalmazásaiból, milyennek találták a színházlátogatást.
Ebben a tanévben Jókai Mór: A kőszívű ember fiai című regényét olvastuk az iskolában kötelező olvasmányként, és ezzel kapcsolatosan a magyartanárunk, Konyári Tímea megszervezte nekünk, hogy a műből készült színdarabot a színházban is meg tudjuk nézni. Irodalomórán már egy kisebb részletet láthattunk az előadásból interneten, Timi néni megrendelte és el is hozta a jegyeket a színházból (…) Nagyon izgalmas és jó volt a színdarab. Nem volt olyan részletes, mint a film és a regény. Az első felvonásban az előadás közben is nagyon sokat nevettünk. (…) A második és a harmadik részben voltak olyan pillanatok, amikor sírni lehetett, máshol meg újra nevetni, de volt olyan is, ahol megrémültünk a lövöldözés miatt. A darabot még egyszer nagyon megnézném! A szereplőket mindannyian nagyon jól eljátszották a színészek, de nekem a kedvencem az Richárd és a kis Edit volt.
Katona Noémi
A tavaszi szünet előtt mondta a Timi néni, hogy a szünetben elmegyünk újra a színházba, megnézünk egy csodás darabot. Április 15-én, kedden délután a sumonyi falubusszal indultunk el Pécsre. A buszban jó volt, mert hangosan szólt a zene, és énekelni is tudtunk. Mikor odaértünk Pécsre, fel kellett sétálnunk a Nemzeti Színházhoz, és osztályfőnökünkkel, Toplakné Szummer Marianna tanárnővel együtt bementünk a színházba. Megkerestük a helyünket, leültünk és nemsokára kezdődött is az előadás. Az elején nagyon sötét volt és füstköd jött le a színpadról. Nagyon szép volt az előadás díszlete, és a színészek nagyon ügyesen adtál elő. A színdarab a könyvhöz képest sokkal szórakoztatóbb volt. Mikor lőttek, megijedtünk. A szünetben ízletes ételeket lehetett kapni a büfében, az Öcsikének az utolsó percben jutott eszébe enni. (…) Az egész előadást összefoglalva nagyon tetszett, azt hiszem, még fogok ezt követően is színházba járni.
Takács Vanda
A darab nagyon jó volt, igaz, hogy volt olyan pillanat, amikor egymáshoz kellett szólnunk. Nekem nagyon tetszett a terem látványa a helyünkről, mert most az erkélyen ültünk. A fény nagyon erős volt, néha-néha az erkélyre világított, ami nagyon jó volt szerintem. A színház épülete hatalmas, nagyon sokan voltunk, a többi ember is rendesnek tűnt, voltak velünk egyidősek is. Amikor a színdarabot néztem, előjöttek az olvasott emlékek. Nekem Alphonsine tetszett a legjobban, nagyon jól játszotta a szerepét. Remélem, máskor is eljuthatunk a Pécsi Nemzeti Színházba.
Pásztler Zsófia
