Bernáth László: „A logisztika alapproblémája az, hogy a dolgok rossz helyen vannak. A mi feladatunk, hogy ezen a legjobb tudásunk szerint azzal segítsünk, hogy megadjuk mi, mennyi, mikor, hova és milyen költséggel érjen el.”
– Azt gondolhatnánk, hogy a beszerzéssel a Királyegyházai Cementgyárban nem lehet sok gond, hiszen a Bükkösdi Bányából folyamatosan érkezik az alapanyag. Vagy mégsem ilyen egyszerű ez a feladat?
– Ha ez így lenne, akkor igazán nagy szükség nem is volna a beszerzési osztályunk munkájára. Igaz a cementgyártás folyamatát tekintve a bükkösdi bányából érkező alapanyag teszi ki a végső termék, a cement nagy százalékát. Emellett azonban szükség van adalékanyagokra, kötésszabályozókra, illetve olyan összetevőkre, melyekkel a cementgyártás során biztosítjuk a kibocsátási értékek határértéken belül maradását. Ez persze csak magához a cementhez kapcsolódó munka. Emellett foglalkozunk a tartalék-alkatrészekkel és a gyártási segédanyagokkal is. Továbbá biztosítanunk kell a cementgyártás folyamatában az égéshez szükséges tüzelőanyagok beszerzését is. Így mindent összevetve a beszerzés tevékenysége a Bükkösdi Bányánál jóval többet jelent. Egész Európában vannak beszállítóink, egy-egy tartalék-alkatrészünk akár még Kínából is érkezhet.
– Logisztikusként az alapanyagokkal vagy a kész termékekkel adódik több problémája?
– Jelenleg arra törekszünk, hogy a szükséges anyagokat beszállítóink a gyárba szállítva értékesítsék, de természetesen vannak anyagok, amik szállítmányozását nekünk kell megoldanunk. Nagyobb összpontosítást igényel a késztermékek eljuttatása a vevőinkhez. A jelen piaci körülmények között jelentősen oda kell figyelnünk a költségek csökkentésére, ezért tökéletes tervezésre, fuvarkapacitásunk maximális optimalizálására van szükség. Napról napra nő vevőink száma, így jelenleg a megrendelések kiszolgálása élvez prioritást.
– A logisztikát inkább helyhez kötött, belső munkának gondolom, a beszerzés pedig cégen kívüli kapcsolatépítést, kapcsolattartást igényel. Nem kell ehhez kettészakadni?
– Mindkét területnél szükség van arra, hogy tisztában legyünk a külső piaci tényezőkkel, szükséges a partnereinkkel való kapcsolattartás, legyen az vevő vagy beszállító. Bennem a két terület nem a szétszakadást jelenti, sokkal inkább úgy gondolom, hogy ugyanazon folyamatnak az eleje és a vége. Ez a folyamat nem más, mint maga a cementgyártás.
– A munkájának melyik területe szerez több örömet, sikerélményt, melyik nehezebb?
– Mindkét területnek megvan a maga szépsége és árnyoldala is. A változások okozhatnak meglepetéseket. A mostani munka fókuszában a kiszállítási logisztika áll, ahol jelentősebb átalakulások vannak folyamatban. Amíg ez azonban növekedést jelent, addig ez örömteli teher. Sokszor elgondolkodom azon, hány vonat, teherautó mozdult meg a munkánk hatására. Éppen a múlt héten léptük túl a rekord 2000 tonnás napi ömlesztett anyag kiszállítást. Ehhez naponta több mint száz teherautónak és négy-öt vonatnak kell megfordulnia a gyár területén, és ez a szám reményeink szerint tovább fog nőni. Mindennek tükrében a teljes logisztika irányítása már önmagában sikerként könyvelhető el.
– Milyen tapasztalatokkal rendelkezett, mielőtt a LAFARGE munkatársa lett?
– Pályafutásom kezdetétől a beszerzéssel, illetve logisztikával foglalkoztam. Eleinte a gépgyártásban, majd hosszabb időt elektronikai iparban, majd később az autóiparban töltöttem. Helyét tekintve leginkább Pécsett, mivel pécsi gyökereim vannak, de volt szerencsém hosszabb-rövidebb időt tölteni külföldön is: Angliában, az Egyesült Államokban és Kínában is. Nem mondom, hogy mindennel találkoztam már, de az elmúlt közel 10 év alatt rengeteg megoldásra váró problémával álltam szemben szinte kivétel nélkül sikerrel a végén. Eddigi munkatapasztalatom alapján kezdve a sort egy új beszállítóval való kapcsolatteremtéstől, annak auditálásáig, esetleges anyaghiányok megoldásán keresztül, vagy éppen szállítási problémák kezeléséig, ami például az autóiparban jelentősen költséges lehet, amennyiben az egy leállást kockáztat a vevőnek, de ugyanakkor egy új beszerzési rendszer bevezetése több kontinensen rengeteg új tapasztalat megszerzésére adott lehetőséget.
– Mekkora változást hozott az életébe a Királyegyházai Cementgyár?
– Mindenekelőtt örömömre szolgált, hogy visszaköltözhettem Pécsre, hiszen előtte körülbelül egy évet vidéki helyszínen dolgoztam. Előző munkáim sok utazással jártak, sajátos életmódot követelve. Jelenleg kevesebb időt kell úton lennem, de ezt továbbra is elengedhetetlennek tartom, hiszen fontos a személyes kapcsolattartás. A másik fél megértéséhez szükséges látni, hogy az hogyan működik, ezzel talán új tapasztalatokhoz is juthatunk. A cementgyár minden tekintetben új kihívás, új gyár, új iparág, minden új, úgyhogy sok kitartásra van szükség.
– Nehéz-e megfelelni a nemzetközi cég elvárásainak? Érték-e meglepetések? Van-e, ami nagyon különbözik az addig tapasztaltaktól?
– Szakmai pályafutásom száz százalékban nemzetközi cégnél, mondhatjuk „multinál” telt, így sok hasonlósággal találkoztam. Azonban túlzás nélkül állíthatom, hogy eddig még nem volt tapasztalatom olyan céggel, amely ilyen sok figyelmet szentel a biztonságra, mint a LAFARGE. Ezzel új szemléletet hoz Magyarországra, amit remélem sikerül elterjeszteni szélesebb körben a hazai ipari életben, de talán idővel otthonunkban is egyaránt.
– Milyennek látja a munkatársakkal való kapcsolatát? Alakul-e közösség, barátság a munkahelyen?
– Úgy gondolom, hogy egy nagyon jó, ütőképes csapat jött össze, tele jó szakemberrel. Mindegyikőnk vállán nagy teher belépni egy olyan területre, ahol jelenleg a felvevőpiac problémákkal küzd, úgyhogy hibázni nincs idő, sem lehetőség. Ez nyilvánvalóan feszültséget okoz az emberekben vagy körülöttük, de a problémák megoldásában csak akkor tudunk győzedelmeskedni, ha összefogunk és egy csapatként lépünk fel. Természetesen kollégáim között jó pár barátot is tisztelhetek, ami nem hátráltat, inkább segít a munka elvégzésében.
– Mik a közeli és távolabbi céljai a karrier tekintetében? Van-e lehetőség előrelépésre?
– Egy új gyár beüzemelése rettentően nagy és komplex feladat. Megtisztelő, hogy részt vehetek benne, és egyelőre ez kellően elég feladatot és kihívást nyújt ahhoz, hogy ne a következő lépésen gondolkodjak. A LAFARGE világméretű szervezetében tapasztaltak alapján azonban nem meglepő, hogy egy kolléga, aki eddig tegyük fel személyüggyel foglalkozott, holnaptól a termelés színeiben tűnik fel, vagy akár egy másik országban teljesít szolgálatot. Nincs kizárva semmi, de egyelőre a jelenlegi feladatra koncentrálok.
– Mit tudhatunk meg magánéleti terveiről?
– A családalapítás gondolata az utóbbi időben egyre többet foglalkoztat. Erre az elmúlt sűrű évek miatt még nem került sor, de természetesen van kivel megosztanom mindennapjaimat. Pécset és környékét tartom ideális környezetnek számomra. Születésem óta kisebb kihagyásokkal itt élek, a szívem mindig is idehúzott. De csodálatos adottságokkal rendelkezik az egész régió. Nemcsak hangulata és kultúrája, hanem földrajza is széppé teszi. A Mecsek örök szerelmem, elég jól ismerem is, hisz jó pár kilométert megtettem már itt kerékpárral és gyalogosan is. Lenyűgöző helyekkel büszkélkedhet e környék, amit az itt élő emberek többsége talán nem is ismer. A Mecsek hallatán az Állatkert vagy a TV-torony jut eszébe, és talán fogalma sincs azokról a gyönyörű helyekről, amit ez a hegység rejt magában. Mindenkit csak bíztatnék, hogy fedezze fel, nem kell messzire menni. Amint mondtam, a helyi kultúra, földrajz csodálatos, de ebből megélni nehéz, így különösen örültem, amikor megtudtam, hogy egy ekkora beruházás települ a vidékre, felpörgetve kicsit a manapság stagnáló vagy egyes vélemények szerint lefelé ívelő gazdaságot. Úgy gondolom a közvetlen alkalmazottakon kívül jó pár környékbeli vállalkozásnak segít közvetetten, hogy egy ilyen gyár működik a közelben. Ez összhangban van cégünk filozófiájával is, mely szerint a szükséges forrásokat lehetőleg a környékről merítsük.
– Van-e hobbija?
– Korábban több zenekarban játszottam gitáron, aztán ez az időhiány miatt szépen lassan elmaradt, maradt helyette a sport. Szeretek kerékpározni a Mecseken, annak ellenére, hogy ezt bizonyos körök be akarják tiltani. Ezzel nem értek egyet, az erdő mindenkié, aki nem tesz kárt benne. Igyekszem minden héten futballozni egy kisebb társasággal, de arra már volt példa, hogy a munkahelyi teendők miatt került a „focinaplóba” hiányzás.
