Régi vágyam volt, hogy rendszeres erdélyi kirándulásaim felfedezéseit, kincseit megosszam a rám bízott hívekkel. Elhatároztam hát, hogy egy székelyföldi körúttal egybekapcsolt csíksomlyói zarándokútra invitálom Királyegyháza és Szabadszentkirály híveit (a csatolt községekkel együtt).
Az elhatározás nagy érdeklődést váltott ki a hívek körében, így június 28-án ötvenhatan nekivághattunk hazánk Trianon előtti keleti – dél-keleti részei megismerésének. Bizonnyal minden résztvevő mást és mást tart e kirándulás/zarándoklat értékeinek, számomra az egyik legnagyobb ajándék a résztvevők igazi közösséggé kovácsolódása volt. Pár pécsi társsal kiegészülve volt közöttünk szabadszentkirályi, királyegyházai, gerdei, bánfai és szigetvári résztvevő is, mégis egy nagy, összetartó, egymással szimpatizáló közösséggé érlelődtünk az egyhetes utazás során.
A kirándulás fénypontja – ezzel minden résztvevő egyetértett – a július 2-i csíksomlyói Sarlós Boldogasszony búcsú volt. Délelőtt 10.30-kor zsúfoltságig megtelt a pécsi székesegyház méretű bazilika, ahol nemcsak a felemelő hitélményben lehetett részünk (szívből, hangosan mondott, sőt énekelt részvétel), hanem magyarságunk is kellő „megtalpalásban” részesült (ott nem „meghallgatják” a magyar himnuszt, hanem teljes erővel, tudatossággal és meggyőződéssel éneklik!). Erdély és a székelyek persze megint csak „adták magukat”: a táj lenyűgöző, az emberek a túlzásokig kedvesek és vendégszeretők: Egy ilyen sokat szenvedett nép hogyan tud ennyire derűs és békés lenni? – tettük fel többen a kérdést. Gyakorló hit és vállalt magyarság – e kettő, így együtt, egymástól elválaszthatatlanul. Ez az ő titkuk.Ezek „importjáért” mentünk el hozzájuk.
További részletek a Galériában.
