Betegeinket az Úristen kezébe helyezzük

Egy évekkel ezelőtti élményemet szeretném megosztani a kedves Olvasóval. Beteghez kellett mennem a kórházba, mert hívtak, hogy áldozni szeretne. Mikor megérkeztem éppen látogatók voltak nála. A beteg mindjárt megérkezésemkor tudta, hogy miért jöttem, – hiszen ő hívott – ezért kérte unokáitól, hogy menjenek egy kicsit ki a folyosóra.

Aztán mikor ketten maradtunk imádkoztunk, kértük Isten irgalmasságát, megáldoztattam, kicsit beszélgettünk, egyszóval megtettünk mindent, ami ilyenkor illő és üdvös. Magam, jobbulást kívánva elindultam a következő beteghez, de a folyosón megállítottak a látogatók, és nekem szegezték azt a kérdést, hogy miért mentem én a nagymamájukhoz, mikor ő még nem is haldoklik, csak beteg. Bevallom, az első pillanatban nem tudtam mit mondani, mert egészen meglepett a kérdésük. Csak annyit tudtam megjegyezni, hogy beteg nagymamájukhoz nem a halált hoztam, hanem az Életet, és azért tettem, mert kérte az Életet. Aztán elváltunk, és én mentem tovább. De nem hagyott nyugodni a kérdésük. Végül is miért megy egy pap a beteghez? Vagy pontosabban fogalmazva, mit vár a beteg a paptól? Nyilván nehéz röviden válaszolni, mert sok mindent várhat. Így most csak a legfontosabbat szeretném kiemelni: Életet! És ez az Élet a mi hitünk szerint Jézus! Õ maga mondja: „Én vagyok a feltámadás és az élet.” Ezért fordul szeretettel a beteg és megfáradt emberekhez. Ezért gyógyít különböző betegségekben szenvedőket, ezért támaszt fel halottakat. Ezért akar együtt lenni a ma betegével, és szenvedőjével, hogy osztozva életükben enyhítse és gyógyítsa őket! Jézusnak ebbe a gondviselő akaratába kapcsolódik bele a királyegyházai egyházközség azzal, hogy 2011. július 31-én, vasárnap a 9.30-kor kezdődő szentmise keretében kiszolgáltatjuk idős és beteg testvéreinknek a betegek kenetének szentségét.

Várok tehát minden testvért és jóakaratú embert, hogy azok mellett álljunk, akiket szeretünk, és velük együtt az élet Urát ünnepeljük!