Megrendülten búcsúzunk Grím Ferenctől, Királyegyháza polgármesterétől, aki 2019. január 26-án, életének 65. évében hosszú és fájdalmas, de nagy türelemmel viselt betegsége miatt váratlanul elhunyt. Grím Ferenc két évtizeden át vezette Királyegyháza Önkormányzatát Gróf Széchenyi István: „Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen” gondolatának jegyében.
A legutóbbi, 2014-es választások során így vallott önmagáról: „Érzem magamban azt az erőt, hogy utoljára a következő ciklusban is szolgálhassam a települést.”
Nyitott volt az új dolgokra, figyelte, megfigyelte mások tevékenységét, és a sikereket nem elirigyelte, de sokkal inkább követte. Egyszerű ember volt, józan gondolkodású, aki szívesen és gyorsan tanult mások erényeiből és hibáiból egyaránt. Határozottan és előrelátóan irányította a település önkormányzatát, s megtalálta maga mellé azokat, akik azonosulni tudtak céljaival, és segíteni, támogatni tudták a célok elérése érdekében tett igyekezetét. Nemcsak meghallgatta, de felkarolta és támogatta azokat az új ötleteket, lehetőségeket, amelyekben mások hittek és ő tudta, hogy a közösség érdekeit szolgálják. Jószívű ember volt, akit gyakran bíráltak azzal, hogy nem tud nemet mondani. Igen, nem tudott nemet mondani a segítségkérésre, a rászorulók istápolására és mindazokra a tervekre, elképzelésekre, amelyekben bízni lehetett, hogy megvalósításukkal sokak örömére szolgálnak majd.
Elévülhetetlen érdeme, hogy meglátott és megragadott egy olyan lehetőséget, amellyel Királyegyháza jövőjét évtizedekre bebiztosította. A gazdasági világválság idején, amikor a legtöbb hazai kistelepülés a gazdasági csőd felé sodródott, nem másoktól várta el a megoldást, hanem jól feltérképezve a település adottságait és a letelepülni szándékozó multinacionális cég paramétereit, észérvekkel alátámasztva el tudta fogadtatni Királyegyháza lakosságával és a képviselőtestületével az új ipari létesítmény befogadását. Ezzel a bátor, de jól megalapozott döntéssel nemcsak megmentette a rábízott kis falut, de biztos alapokra helyezte a falu jövőjét is.
Jó polgármesterként nemcsak vallotta, de tette is a szolgálatot. A közmunka program irányításában, szervezésében nyújtott kiemelkedően eredményes teljesítményéért két másik baranyai település polgármestereivel együtt elismerésben is részesült. Különös figyelmet fordított a település biztonságára. Ennek érdekében hatékonyan elősegítette a helyi polgárőr egyesület létrejöttét és működését. Igyekezett minden generáció igényeit szem előtt tartani, a település megtartó erejének erősítése érdekében mellé állt azoknak a kezdeményezéseknek, melyek erősítették a helyi közösségek létrejöttét, szerveződését és fenntartását, úgymint a megalakulása óta folyamatosan életképes nyugdíjas klub, a lovas klub, a sportegyesület, a kézilabdacsapat, vagy a Mozdulj Magadért Egyesület. Nagy örömmel fogadta és teljesítette évről évre a babaköszöntés szertartását, melynek során a település újszülöttjeit ünnepeljük, immár hagyományosan virágcsokorral, oklevéllel és ajándékkal köszöntve.
Szívügyének tekintette a helyi köznevelési intézmények sorsát, minden körülmények között a legmesszebbmenőkig támogatta az óvoda és az iskola működését és fejlesztését. Sokat tett azért, hogy mindkét intézmény a 21. századnak megfelelő, korszerű felszereltséggel, infrastruktúrával és magasan képzett szakemberekkel, pedagógiai felkészültséggel bírjon.
Olyan ember volt, akiből a szeretet és a jóság áradt. Sokat tapasztalt, erős, kitartó ember volt, Hosszadalmas, fájdalmas betegségével is szembe tudott szállni, reménytelennek tűnő helyzetekből állt fel és folytatta útját. Kemény és szigorú volt önmagával szemben, de szenzitív a külvilág rezdüléseire. Különösen a kiszolgáltatottak, a betegek, az idősek és a gyerekek tekintetében volt megtapasztalható érzékenysége. Észrevette és megbecsülte a szépet, az értékeset, akár tárgyi valójában, akár emberségben vagy szellemiségben tapasztalta azt meg. Emberi mivoltát mi sem jellemezte jobban, mint rendkívüli empatikus képessége, az elfogadás, a tolerancia és az együttérzés. Könnyekig tudott hatódni egy szép verstől, egy kedves gyermekhangtól, vagy egy közösségi élménytől. Egyszerű ember létére tudatában volt annak, hogy milyen fontos és felelősségteljes az ő polgármesteri tevékenysége: meg tudta különböztetni a jót a rossztól, az előre mutatót a hátráltatótól, a jövőbe vezető utat az egyhelyben toporgástól. Polgármesteri programjában megfogalmazta: „… tiszta szívvel mondhatom: az életemet tettem fel Királyegyháza vezetésére, az életem értelme a falu fejlődése.” Akkor még nem tudhattuk, hogy utolsónak szánt polgármesteri ciklusát sem engedi a sors végig vinni, hogy nyugdíjas éveit fogja a betegség és a halál megakadályozni, hogy nem lesz módja életében megpihenni.
Egyszerű ember volt: vezető, munkatárs, apa, nagypapa, férj, szomszéd, barát, aki jelentős életművet hagyott maga után. Emlékét kegyelettel, életművét óvó gondoskodással őrizzük és visszük tovább.
Köszönetnyilvánítás
Szeretnénk köszönetet mondani családom nevében mindazoknak, akik gyászunkat segítették, védő burokként vettek bennünket körül, hogy segítsenek bennünket azokban a nehéz napokban mind a gyászmisén, mind a temetésen. Szeretném megköszönni a Királyegyházi Önkormányzatnak, jegyzőasszonynak, Beák Laurának, a képviselőtestületnek, Palkó Ottónak, Konyári Tímeának, a Civil Ház vezetőjének, Szabó Zsófinak, hogy lehetővé tették férjem utolsó útjának méltóságteljes végig kísérését, köszönöm a személyes törődésüket. Köszönöm a katolikus egyház részéről Molnár Péter plébános úrnak és Király József plébános úrnak a segítséget. Köszönöm a Polgárőrségnek, hogy a temetés koordinálásával segítették a megjelenteket.
Nagy öröm számunkra, hogy férjem életművét ilyen sokan elismerték, utolsó útján megtisztelték, koszorúkkal, virággal, levéllel szeretetüket kifejezték. Mindig is fontos volt számára az emberek segítése, Királyegyháza és lakosai bebizonyították, hogy nekik is fontos volt polgármesterük.
Grimné Hunyadvári Éva
