1998. október 18-án reggel felkelt a nap, ahogy mindig is szokott. Magyarország népe a helyhatósági választásokra készült, a rendszerváltás óta immár harmadik alkalommal. A választás Királyegyházán is lezajlott, a község lakossága új polgármestert és új képviselőtestületet választott.
Néhány nap múlva az új polgármester és a képviselőtestület esküt tett.A képviselőtestület tagjaként hallhattam, ahogy néha elcsukló, mégis határozott hangon, büszkén mondja végig a polgármesteri eskü szavait:
Én, Grím Ferenc, becsületemre és lelkiismeretemre fogadom, hogy Magyarországhoz és annak Alaptörvényéhez hű leszek; jogszabályait megtartom és másokkal is megtartatom; polgármesteri tisztségemből eredő feladataimat Királyegyháza község fejlődésének előmozdítása érdekében lelkiismeretesen teljesítem, tisztségemet a magyar nemzet javára gyakorlom.
Isten engem úgy segéljen!
Azóta még négyszer hallottam ezeket a szavakat, hiszen polgármester úr 20 éven keresztül vezette településünket, öt alkalommal választották meg, öt ciklusban szolgálta a községet, sajnos, az utolsót már nem tudta végig vinni.
Ez az eskü – amelyhez halála pillanatáig hű maradt – határozta meg tevékenységét az elkövetkező húsz esztendőben. Mindig, minden körülmények között ez volt számára az első, a legfontosabb feladat: szolgálni Királyegyháza községet, mindent megtenni előre mozdításáért, lakóinak boldogulásáért.
Az új idők történelme próbatételre őt is kiszemelte, és ő haláláig emelt fővel szolgált neki. Sokan azt hiszik, polgármesternek lenni hatalom. Nem, nem az: elsősorban szolgálat, a szó legnemesebb értelmében. Szolgálni egy közösséget, képviselni annak érdekeit, megküzdeni a nehézségekkel, mert azok is jócskán akadtak.
A frissen megválasztott polgármester és a képviselőtestület 25 millió forintos hiánnyal találta szemben magát, amelynek konszolidálására eleinte semmi remény nem látszott. Szégyenszemre a leghátrányosabb helyzetű települések között találtuk magunkat, ami – tekintve a község dolgos, szorgalmas lakosságát – különösen fájdalmasan érintett minket. Polgármester úr elsőként azt a célt tűzte ki, hogy ebből az adósságcsapdából szabaduljunk ki, ezért rendkívül szigorú intézkedéseket vezetett be – a képviselőtestület egyetértésével és támogatásával: a kiadásokat a lehető legkisebb szintre redukálni, a bevételi forrásokat bővíteni kell. Ez eleinte lehetetlennek látszott, de polgármester úr megtalálta a megoldást: a környéken letelepedni szándékozó, cementgyárat építeni akaró nagy multinacionális cég, a Strabag, éppen egy, a gyárépítést elutasító bükkösdi népszavazás után új helyet keresett projektjének.
Ezt észlelve polgármester úr, megkereste a cég döntéshozóit, közölve velük, hogy a mi községünk határában éppen rendelkezésre áll egy olyan méretű és adottságú terület, amely éppen megfelel egy cementgyár építésére. A döntéshozók elgondolkodtak, több alkalommal megtekintették a területet, a községet, kommunikáltak a lakossággal, majd hosszas tárgyalások után úgy döntöttek, hogy itt építik fel gyárukat. Közben természetesen meg kellett küzdenünk ellenérdekű felekkel, szervezetekkel, hiszen sokan ellenezték a gyárépítést, elsősorban irigységből. 2007-ben azonban megindult a beruházás, 2011-től termel a cementgyár, amely – iparűzési adó és egyéb támogatás formájában – azóta is meghatározó tényezője községünk gazdálkodásának.
A cementgyár létrejöttének legfontosabb koordinátora, mondhatni katalizátora, az, aki megkereste, meggyőzte, rábeszélte a döntéshozókat a királyegyházai projektre, természetesen polgármester úr volt. Az, hogy ma nem szorulunk állami támogatásra, hanem saját bevételeinkből tudunk felelősen gazdálkodni, jelentős mértékben az ő érdeme.
Tette mindezt úgy, hogy közben egy pillanatra sem felejtette el a faluközösséggel szembeni feladatait, mindent megtett azért, hogy a község érdekeit a legmagasabb szinten képviselje: kért, kérlelt, követelt, ha kellett, az asztalra csapott, de soha nem tűrte, hogy Királyegyháza lakossága bármiben hiányt szenvedjen, nem tűrte, hogy alsóbbrendű polgárokként kezeljenek minket.
Talán legfontosabb érdeme, hogy soha nem felejtette el, honnan jött: polgármesterként is nagybetűs EMBER maradt: ezt mindenki tudja, hogy nem lehetett hozzá olyan kéréssel fordulni, amit nem tudott volna megoldani; ha kellett, saját autójával vitte a családtagokat kórházban fekvő hozzátartozójukhoz, saját zsebéből fizette ki a gyógyszertári számlát, tüzelőanyagot, átmeneti szállást, azonnali segélyt biztosított a rászorulóknak.
Fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy megerősítse a község lakóiban az együvé tartozás érzését, ennek érdekében helyi közösségeket hozott létre, azok fennmaradásáért, fejlődéséért mindent megtett. Ezirányú tevékenységének köszönhetően működik ma községünkben a Királyegyháza Felvirágoztatásáért Közalapítvány, a Nyugdíjas Klub, a Királyi Lovas Klub, a Polgárőrség, a Mozdulj Magadért Egyesület, a királyegyházai Sportegyesület, a női kézilabdacsapat. Kiemelten támogatta a Királyegyházai Iskolát és az Óvodát, mindennél fontosabb volt számára az, hogy a község gyermekei a legkiválóbb ellátásban részesülhessenek.
Polgármester úr 20 éven át végzett, kiemelkedő és Királyegyháza község felemelkedését szolgáló áldozatos tevékenységéért az Önkormányzat képviselőtestülete, január 28-án tartott rendkívüli ülésén Grím Ferenc Polgármester Úrnak posztumusz díszpolgári címet adományozott.
Büszke vagyok arra, hogy 1998-tól egészen a mai szomorú napig együtt szolgálhattam Grím Ferenc Polgármester Úrral.
A magam és Királyegyháza község Önkormányzatának képviselőtestülete nevében ígérem, hogy polgármester úr szellemi örökségét megőrizzük, továbbvisszük, valamennyien azon fogunk munkálkodni, hogy megvalósítsuk közös álmainkat, Királyegyháza község további fejlődésének érdekében.
Tisztelt Polgármester Úr, Kedves Feri! Nyugodj békében!
