A királyegyháziak egyre több kis közösséget hoznak létre közös célok, közös érdeklődési területek, hobbik, vagy éppen életszakaszok mentén.
Mivel ezek a csoportok nem nagy létszámúak, a tagjaik nem felszínes kapcsolatrendszerekben élnek, hanem leginkább mély bizalmi viszonyokra építhetnek, ahol megnyilvánulhatnak ez egyének erősségei, így a közösségekben az emberek egymást építik.
Ezeknek a kisebb közösségeknek az összekapcsolódására gyönyörű példa volt az elmúlt két esztendőben is közösen megrendezett gyermeknapi akadályverseny, mely programban bizton állíthatom, nemcsak a célcsoport tagjai, az ünnepelt gyermekek, hanem az összes tevékenyen együttműködő szereplő kapott pozitív élményt, megerősítést.
A „magyaros” mentalitás egyik – szerintem – nagyon sajnálatos jellegzetessége a panaszkodás, az elégedetlenség, a negatív kritika megfogalmazása, azaz valaminek a tagadása, elutasítása természetesen Királyegyházát sem kerüli el, a mi kis falunkban is meg-megjelenik. Nagy általánosságban különösen az jellemző, hogy félünk mindentől, ami új, ami ismeretlen, ami nem kitaposott, mások által bebizonyítottan járható út. Vagyunk azonban – remélem, sokan –, akik hiszünk a köztünk élő kreatív, okos emberekben, akik új, még járatlan, de mégis tudatosan elképzelt és választott utakat találhatnak egy vagy több reményteli cél elérése érdekében. És vannak kitartó, szorgalmas, elhivatott emberek is, akik mindezt véghez is viszik.
Királyegyházán az utóbbi években egyre több a bátorság, a vállalkozó szellem, az újító szándék. Az elmúlt tíz esztendőben mindezt elősegítette két alapvetően szükséges feltétel. Az egyik a felépülő és immár működő nagy ipari beruházás, a cementgyár jelenléte, mely jelentős anyagi biztonságot hozott településünk életébe. A másik pedig a falu önkormányzatának felelős gondolkodása, melyben szerepet kaphattak a helyi közösségek elképzeléseikkel, vágyaikkal, együttműködő, segítő tevékenységükkel. Az Önkormányzat és a Királyegyháza Felvirágoztatásáért Közalapítvány szoros együttműködésben olyan pályázati lehetőségeket ragadott meg, melyek a települési infrastruktúrát (pl.: Kultúrház; Király Gym, falubuszok) és programokat is több ízben a közösségfejlesztés segítésére rendelte. Az a – néhány évvel ezelőtti – hipotézisem, hogy a közösség feladatvállalásaival együtt, azzal egyenes arányban nő a közösségi felelősségtudat, mely valódi fejlődést, a gondolkodásban, a közös ügyekhez való hozzáállásban valódi mentalitásbeli változást eredményez, tapasztalataim szerint beigazolódni látszik. Vegyük csak sorra!
A Királyegyházai Polgárőr és Önkéntes Tűzoltó Egyesület tagjai közel egy évtizede őrzik, védik a helyi lakosok álmát, rendszeresen teljesítenek járőrszolgálatot, szoros kapcsolatot tartanak a Szentlőrinci Rendőrőrs állományán kívül a Baranya Megyei Polgárőr Szövetséggel, a közeli és távolabbi, hozzájuk hasonlóan szerveződő polgárőr vagy tűzoltó szervezetekkel. Az idei évben ez a kapcsolati háló akár határainkon túl is terjedhet. A mindennapi tevékenységeik során már jól megismerték a helyi lakosokat, észreveszik a felmerülő nehézségeket, és nemcsak a rendezvényeinket biztosítják, de nem egyszer önkéntes segítségnyújtással gondoskodtak a rászorulókról. Közben ők maguk egy megbecsülést érdemlő közösséggé fejlődtek.
Nagy jelentőséget tulajdonítok a Királyegyházai Nyugdíjas Klub létezésének és megmaradásának is. Hiszek abban, hogy az idősek bölcsessége, a tapasztalataik megosztása rendkívüli erőforrás az aktív korúak megsegítésére. A mi nyugdíjasaink példát mutatnak nekünk fiatalabbaknak, de még a gyermekeinknek is együttműködésből, kitartásból, az egymás iránti felelősségvállalásból, sőt még rugalmasságból is. ?k azok, akik a legnagyvonalúbban alkalmazkodnak minden más közösséghez, minden újítást, változást érdeklődve, nyitottan fogadnak, és azt kérdezik, mit tehetnek, miben segíthetnek. Sütnek-főznek a kisebb-nagyobb települési rendezvényeken, énekkarukkal fellépnek, verset mondanak jeles ünnepeinken itthon, és Királyegyháza jó hírét viszik megyeszerte a nyugdíjasok összejövetelein és a környékbeli települések sok más rendezvényén. Különösen becsesnek és nagyon tartalmasnak, jó nevelési eszköznek tartom, hogy a nyugdíjas klub tagjai az iskola meghívására rendszeresen vesznek részt az oktatási-nevelési folyamatokban megszervezett projektekben. Szívesen jönnek be az iskolába, a gyerekek és pedagógusok pedig nagy szeretettel és tisztelettel várják, fogadják őket. Ezeknek a projekteknek ők nem meghívott díszvendégei, hanem aktív résztvevői, nemcsak kéréseinket teljesítik, hanem ötletekkel, javaslatokkal állnak elő, melyek megvalósításával színesítik és hatékonyabbá is teszik a tanítási-tanulási folyamatokat. Hogy konkrét példával is éljek: a nemzetiségek napjára a családokkal és az osztályokkal együttműködve gyűjtő munkát folytatva készítik a kiállításokat, a helyszínen hímezni, kötni, horgolni, vagy egy-egy nemzet ételeit elkészíteni tanítják a gyerekeket. Ezekkel a közös tevékenységekkel a projektek egyedi témájából eredő kognitív fejlesztésen jóval túlmenő személyiséget fejlesztő eredményeket érhetünk el. De nagyon fontosnak tartom azt a legkézenfekvőbb célt is, hogy kis közösségünkön belül ismerjük meg jobban egymást, hogy a gyermek tisztelje az időseket, hogy az idősek érezzék, szükség van rájuk. (Külön tanulmányt lehetne – kellene – írni a generációk együttműködésének hatásairól.)
Visszatérve a nyugdíjas klubunk, mint önálló szervezet működésére, az előbbiekben jegyzettek mellett alapvető és legfontosabb erénye, hogy a munka világában már nem érintett, sajnos sokszor egyedül élő és gyakran betegeskedő idősek számára akár éltető erő lehet, hogy hetente egyszer meg kell jelenni a társaságban, ahol várják, aggódó szemek figyelik egymást. Törődnek egymással, és ezzel nemcsak önmagukat, egymást segítik, hanem terhet vesznek le a családok válláról, sőt segítenek abban is, hogy egy elégedett, jókedvű, így türelmesebb és megértőbb nagymama, nagypapa lesz, aki hétvégén az unokákat látja vendégül.
A közös hobbi révén is alakultak nálunk bejegyzett és nem bejegyzett civil szervezetek, önszerveződő csoportok, mint például a futballt kedvelő férfiak által létrehozott Királyegyházai Sportegyesület, az amatőr női kézilabdacsapat, a Királyi Lovas Klub, de kialakulóban van a Király Gym, a jóga- és zumbaórák rendszeres látogatói köre is. ?k mind-mind lehetőséget biztosítanak a valahová tartozás élményének átélésére, az egyének közötti nyílt interakciókra, a valódi barátságok megszületésére és azok ápolására.
A Mozdulj Magadért Egyesület már céljaiban is a közösségi együttlétet, a közösségfejlesztést, a szabadidő minőségi eltöltését tűzte ki, programjaiban a kulturált és könnyed szórakozási lehetőségeket kívánja ötvözni. A közös tevékenységek, feladatok révén a közfoglalkoztatottak közösséggé szerveződésének is szemtanúi lehetünk.
Az egyik leginkább jövőbe mutató kiscsoportunk a Kultúrházban működő Baba-mama Klub kismamáiból és kisbabáiból alakul, hiszen az egymásrautaltságuk és együttműködésük még csak ezután fog kibontakozni az óvodai és általános iskolai évek alatt.
A helyi köznevelési intézmények, az óvoda és az iskola szülői közösségeibe a bejáró gyermekek, tehát más településről érkező gyermekek aktívan együttműködő szülei is beletartoznak, de a felcseperedő gyermekek maguk is szívesen tartoznak valahová, az osztályközösségeken kívül a közös érdeklődési területeknek köszönhetően a különböző szakkörökbe, vagy a sporttevékenységeiknek köszönhetően például a futballcsapatokba. Különösen büszkék lehetünk arra, hogy a köznevelési intézményeink tanórán kívüli, de a tanítási-tanulási folyamatokat, sőt a tanulók személyiségfejlődését jelentősen támogató programjait, mint például a lovasterápiát, az Önkormányzat és az Önkormányzat által alapított Közalapítvány segítő, támogató hozzáállásának köszönhetően úgy tudjuk megvalósítani, hogy ez a szülőkre ne rójon anyagi terheket.
Bízom abban, hogy Királyegyházán is beigazolódik az a társadalomkutatók által megfogalmazott tudományos tapasztalat, hogy a közösségekben kifejtett tevékenységek, együttműködések fejlesztik az egyének különböző kompetenciáit és személyiségét, így a kölcsönhatásban az egyes ember és a közösség egymást erősíti.
„Jó szándékunk irányuljon minden élőre, bármilyen érték, esendőség, megrekedés és tökéletlenség jellemezze is őket, hiszen ha meg akarnánk várni, amíg az emberek tökéletessé válnak, hogy kiérdemeljék szeretetünket, a végtelenségig várakozhatnánk.” – Nilakanta Sri Ram
„Amikor az ember érzi, hogy úgy szeretik, amilyen, amikor bizalmat és szeretetet tapasztal, akkor szíve mélyén táplálékot kap. S ha minket a többiek táplálnak, ez felhívás arra, hogy mi is táplálék legyünk azok számára, akik szenvednek, akik magányosnak, szerencsétlennek érzik magukat. Az ember így megtanul eledellé válni.” – Jean Vanier
