2017 márciusában a Királyegyházai Általános Iskola tanulói immár harmadik alkalommal keltek útra, hogy a Határtalanul pályázat keretein belül Erdély természeti szépségeivel és történeti látnivalóival ismerkedjenek egy izgalmas, ötnapos kiránduláson.
A Határtalanul pályázat célja szerint a magyarországi köznevelési intézményekben, hetedik évfolyamon tanuló diákok határon túli magyarlakta területekre irányuló tanulmányi kirándulásainak támogatása. Az utazás szervezői ezeket a szempontokat figyelembe véve idén is Erdélyt választották a tanulmányi kirándulás célpontjául, azonban az elmúlt két évvel szemben idén nem Dél-Erdély felfedezése, hanem a Székelyföld bejárása volt kirándulásunk fókuszában. Mivel a pályázat csak az utazási- és szállásköltségeket fedezi, hálás köszönettel tartozunk a Királyegyháza Felvirágoztatásáért Közalapítvány Kuratóriumának, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan nem csak a tanulók kiránduláshoz való hozzájárulásának önrészét fedezte, hanem a túrán kísérő tanárként résztvevő pedagógusok költségeinek jó részét is magára vállalta.
A kirándulás során a Székelyföld szinte minden – öt nap alatt bejárható – turisztikailag jelentős települését és látnivalóját megnéztük, Kézdivásárhelytől Székelyudvarhelyen keresztül Csíkszeredáig és Csíksomlyóig, valamint Parajdtól Tusnádfürdőig. Utóbbi településen volt állandó szállásunk is, ahonnan naponta elindulva csillagtúra-szerűen jártuk be a három székelyföldi megyét. A Szent Kristóf Panzió házias ételeivel, kiváló ellátásával, kényelmes szobáival igazán elkényeztetett minket. Az oda- és hazautazás alkalmával lehetőségünk nyílt néhány olyan, nem a Székelyföldhöz tartozó látványosság megtekintésére is, mint Marosillye, ahol Bethlen Gábor erdélyi fejedelem szülőháza található, Gyulafehérvár, az erdélyi püspökség székvárosa, illetve Vajdahunyad és Déva, ahol a középkor elevenedett meg előttünk az évszázados falak közé lépve. Összegzésként elmondható, hogy felnőttként és diákként is életre szóló élményt nyújtott az idei erdélyi kirándulás. Ezt bizonyítják tanulóink beszámoló is.
Tóth Milán: Hajnalban keltem fél négykor. Nagyon izgatott voltam. Négy órakor indultunk Szabadszentkirályról. Az első három óra a buszon jól telt, Szegeden volt az első pihenő. Romániában először Marosillyén álltunk meg, Bethlen Gábor szülőházánál. Majd Gyulafehérváron megnéztük az érseki templomot. A sok buszozást követően este tizenegy órakor már ott is voltunk Tusnádfürdőn, ahol a következő négy éjszakát töltöttük. Nagyon szép hely volt. Sajnos, nem lehettünk a többi iskolával egy épületben. Amikor bementünk a szállásra, megmutatták a szobáinkat. A legfelső emeletre kerültünk. Ez azért volt rossz, mert sokat kellett lépcsőzni, ráadásul nem ért fel odáig a wifi sem. Ezért minden nap lementünk a „wifi szobába”, ahol tudtunk internetezni. Éjfél felé feküdtünk le és vártuk a másnapot.
Orsós Ádám: A második nap programjában benne volt a csíkszeredai Mikó-vár, ahol megnéztük a vár állandó kiállítását, filmet láttunk róla és még jelmezeket is fel lehetett próbálni. Aztán ellátogattunk Csíksomlyón a kegytemplomba. A templom belülről nagyon nagy és szép volt. Ezután ellátogattunk Nyerges-tetőre, ahol megnéztük az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban elesett 200 katona sírját, melyet kopjafákkal jelöltek. Szerencsére itt is volt idegenvezető, aki sokat mesélt a temetőről és a benne nyugvó hős harcosokról. Aztán ellátogattunk Kézdivásárhelyre, ahol megnéztük a Céhtörténeti Múzeumot. Ott láthattuk a kiállításokat, amik gyönyörűek voltak. Utána volt egy kis szabadidőnk, amikor lehetett vásárolni.
Gayer Zsolt: A harmadik napon először a Tusnádfürdői Általános Iskolát látogattuk meg, ahol a hetedik osztály átlagos napjaiba nyerhettünk betekintést, majd a március 15-i ünnepséget néztük meg, ahol a tusnádfürdői diákok is szerepeltek. Ezután a gyermekotthonba vittünk ajándékokat. Jó volt látni azokat az árva gyerekeket, akik testvérükként szeretik egymást, nehéz sorsuk ellenére számíthatnak egymásra. Kis pihenő után a Szent Anna-tóhoz mentünk, ami be volt fagyva. Az idegenvezető éppen a tó történelméről mesélt, mikor észrevettünk két medvét, ahogy a jégen játszottak. Valószínűleg egy anyamedve és a bocsa lehetett. Én még nem láttam medvét, úgyhogy ez egy felejthetetlen része marad a kirándulásnak. Tudtam volna még nézni őket sokáig, de máshová is el kellett érnünk. A következő állomás a torjai Büdös-barlang volt, ami egy kénes gázzal teli hasadék szájánál található. A barlangig gyalog kellett fölmennünk. Az odavezető út elég meredek és fárasztó volt, már fölfelé menet is lehetett érezni a kén szagát. Amikor odaértünk, bemehettünk a barlangba, ahol körbenézhettünk. Mivel eléggé büdös volt bent, senki sem maradt túl sokáig. Ezután olyan forrásokat néztünk meg, ahol szintén kén tört a felszínre.
Trenka Sándor Dániel: Parajdon található Erdély második legnagyobb sóbányája. Érdekes volt, mert hatalmas és mivel 120 méterrel van a föld alatt, busszal lehet oda lemenni. Volt lent kalandpark, csak sajnos bezárták és emiatt nem lehetettet használni a játékokat. Később meglátogattuk Korondon a fazekas vásárt, ami nagyon gyönyörű volt, mert rengeteg érdekes, szép fazék és más tárgyak is voltak ott, például hűtőmágnesek, székely kapuk, fatáblák és árultak áfonyapálinkát is. Meséltek a fazekas mesterségről is egy keveset. Farkaslakán is voltunk Tamási Áron sírjánál.
Katona Lili: Március 17-én, pénteken Vajdahunyad és Déva várát néztük meg. Kár, hogy vége lett a hétnek, én még ottmaradtam volna. Remélem lesz még rá lehetőségem, hogy eljussak Erdélybe.
