A mindig aktív és tettre kész nyugdíjasaink nagy fába vágták a fejszéjüket, amikor az évi rendes kirándulásuk céljának Írottkő-kilátót, a 882 méter magas hegycsúcsot nevezték meg.
2016. augusztus 11-én az indulás nem volt akadálymentes, sajnos, a gyönyörű aranyszínű bérelt autóbusz már a faluban felmondta a szolgálatot, a műszaki hiba nem volt gyorsan javítható, ezért várni kellett, amíg megérkezett a pótbusz, amivel végül útra kelhetett a vidám csapat. Az utat több megállóval igyekeztünk kényelmessé tenni, de az útjavítások sora is jelentősen meghosszabbította az utazási időt. Amikor végre megérkeztünk a Hörmann-forráshoz, a csoport azonnal nekilendült a több mint kettő és fél kilométeres közepesen nehéz hegyi túrának. Néhányan már az emelkedő látványától visszariadtak, és a pihenőben rendezkedtek be várakozásra, voltak, akik a túra felét tették meg, és voltak hősök, akik korukat meghazudtoló erőfeszítéssel feljutottak a csúcsra. A magas hegy nemcsak felfelé menetben okozott nehézségeket, a meredek lejtőkön lefelé is igencsak fárasztónak bizonyult az útvonal. Így természetesen sokkal hosszabb idő alatt sikerült végiggyalogolni az összesen több mint öt kilométert, mint ahogy azt eredetileg terveztük, és amikor a csúcsot megjárt idősek is visszaérkeztek a pihenőhöz, tapssal köszöntöttük őket.
Csodálatos tájban gyönyörködhettünk, harapni lehetett a levegőt, így aztán jól megéheztünk, mire megérkeztünk Kőszegre, a Jurisics-vár szomszédságában lévő étterembe, ahol vörösboros marhapörköltet ebédeltünk. Étkezés után ki-ki kedve szerint sétát tett a vár udvarán, illetve Kőszeg hangulatos belvárosának kis utcáin. Voltak, akik a templomokat belülről is megtekintették, voltak, akik fagyiztak, mások csak nézelődtek, beszélgettek. A késő esti hazaérkezésig az autóbuszon a fáradt vándorok még énekeltek egy jót. A Közalapítvány Kuratóriuma nevében bízom benne, hogy sikerült mindenkinek kellemes napot, maradandó élményt szerezni a kirándulással.