Néhány évvel ezelőtt még irigykedve néztük idősebb diáktársainkat ballagásukon. Akkor még nem gondoltunk arra, hogy ez a nap egyszer számunkra is eljön. Nem gondoltunk arra, hogy egyszer mi is itt ülünk kisírt szemekkel, ennek az ünnepnek a középpontjában. S akkor még arra sem gondoltunk, hogy ezen a napon lezárul életünk egy szakasza.
Nagyon vártuk, s csak az utolsó napokban éreztük át igazán, hogy mennyire biztonságban voltunk itt. Ismertük tanáraink szokásait, iskolánk rendjét, tudtuk, kihez fordulhatunk segítségért, mit hol találhatunk, kiben bízhatunk. Otthon voltunk. A mai nap döbbentett igazán minket rá arra, hogy itt az idő: mennünk kell.
Ma búcsúznunk kell tanárainktól, társainktól, iskolánk falaitól. Most, hogy végigjártuk a virággal feldíszített tantermeket, sok-sok kedves emlék jutott eszünkbe. Nyolc évvel ezelőtt, mint kis óvodásokból lett iskolások, nagy izgalommal léptük át az iskola kapuit. De a tanító nénik féltő szeretettel fogták meg kezünket, s segítségükkel elsajátítottuk a betűvetés tudományát, az olvasás titkát és bevezettek a számok rejtelmeibe is.
Aztán nemsokára felsősök lettünk. Új tanárokkal, új környezettel ismerkedtünk meg. Tudásunk gyarapodott, mi növekedtünk: mások lettek a gondjaink, mások a céljaink. S az idő csak egyre múlt …
Most itt állunk, ballagó nyolcadikosokként. Az együtt eltöltött hosszú évek emlékei kavarognak bennünk. A versenyek erőpróbái, a kirándulások, táborozások vidám pillanatai, a játékok izgalmai. A feleletek, dolgozatok szívdobogtató próbatételei. Megannyi vidám és szomorú emlék.
Búcsúzunk Tanárainktól! Köszönjük, hogy nyolc évig tanítottak, neveltek bennünket! Köszönjük a szeretetüket, türelmüket, önzetlenségüket! Köszönjük, hogy elnézőek voltak csínytevéseinkért!
Először is első osztályfőnökünkhöz: Merci nénink /Hollósi Mercédesz/ kis ember nagy szívvel! Nem terveztük, de megtanított minket írni és olvasni. Pedig mi csak a pénteki rajzszakkörökre emlékszünk, ahol kedvünkre alkothattunk. De ha nagyon elkanászodtunk, nem volt rest, és rácsapott az asztalra. Ezt elkerülendő szorgoskodtunk, aminek jutalmai csillagok, pecsétek, matricák voltak. Vele sosem lehetett unatkozni, mindig tudta, hogyan dobja fel a hangulatot.
Aztán felsőbe mentünk, Mariann néni /Toplakné Szummer Marianna/ lett az új osztályfőnökünk. Nagyon hamar megkedveltük. Legeslegjobb élményünk vele a harkányi ottalvós nyaralás volt hatodikban. Köszönjük a sok türelmet és a ránk fordított időt, energiát, a kellő figyelmet és "szigort". Köszönjük, hogy több, mint három éven keresztül osztályfőnökünk volt. Sose feledjük el.
Aztán nyolcadikban Endre bácsi /Nagy Endre/ kapott meg minket, vagy mi kaptuk meg őt? Köszönjük, hogy az utolsó évben átsegített minket a felvételi időszakában, hogy ennyi türelme volt hozzánk, pedig mi nem mindig voltunk minta diákok. Sose hagyta, hogy elkanászodjunk, mindig próbálta a legtöbbet kihozni tudásunkból.
Huhhh! 4 év, kb. 600 óra, 27 000 perc és ez mind a Mariann nénivel és a Viki nénivel /Presits Viktória/. Jól kibírtuk, ugye?! Apró szösszenetekről, jó pontokról, rossz pontokról, szép jegyekről és kis beszélgetésekről szóltak matekóráink.
Kedves Timi néni /Konyári Tímea/!
Magát úgy szeretjük, ahogy van.
Diáktársaink, ugye így van!?
Ezt Petőfi se írná jobban,
Hogy maga az ász az irodalomban.
Osztályunkban járt egy szellem,
József Attila képében.
Sikoly verte fel a csendet,
Amit Evelin keltett.
Mivel mindent megbeszéltünk,
A szappannal is tisztába jöttünk.
Továbbiakhoz sok szépet kivánunk,
Hogy legyen sok hozzánk hasonló diákjuk!
Kedves Palkó Ottó Igazgató Úr! Nézzük csak az éghajlatokat vagy az országok fővárosait. KÁOSZ! No, de nem az Ön óráin! A Föld rejtelmei már nem is olyan rejtelmesek és sejtelmesek. Az ön hatására lustább diáktársaink is kinyitották otthon a földrajzkönyvet.
„Emberek, szedjük össze magunkat!” Réka nénihez /Tóth Réka/ szeretnénk pár szót szólni. Dear Reka néni. Thank you for the angol órák. Melyeken very happyn éreztük magunkat. Elsajátítottuk az alapvető English szókapcsolatokat, melyekkel lehetőségünk lesz érvényesülni in the world. Good by, dear teacher!
Kedves Szeiler Viki néni tessék benevezni az X-faktor énekversenyre, mert olyan szép a hangja, a miénk meg se közelíti. Bár sokat tett azért, hogy rendes kórust faragjon belőlünk, mégis, ha ön elkezd énekelni, mi teljesen meghatódunk. Köszönet azért is, hogy bevezetett minket a zene rejtelmeibe, és hogy nem lett repedt fazék a hangunk!
Kedves Tibi bácsi /Pintér Tibor/! Köszönjük, hogy igazi sportembert faragott belőlünk. Sose felejtjük el az olykor nehéz, de nevetéssel teli vidám tesi órákat.
Renáta néni /Keresztély Renáta/! Vegyen 7 rész szép lányt, 2 okos fiút, tegyen hozzá egy csipet humort, néhány szem huncutságot, és figyelje a kiváltott kémiai reakciót.
Köszönet Péter bácsinak /Kaczor Péter/, aki bemutatta nekünk a múltat. Hiányozni fognak a hosszadalmas töri órák, a vaktérképek, a beszélgetések. Sose hagyta, hogy buták maradjunk.
Szilárd bácsi /Tóth Szilárd/! Önt sajnos nem sikerült jobban megismernünk, mert kevés időt töltött velünk. Viszont magának köszönhetjük, hogy az utolsó két hónapban megmentett minket fizikából, és külön köszönet a ballagási fotókért.
Az éppen ügyeletes tanító nénik vagy bácsik a folyosón kísérték végig viselkedésünk hóbortos kilengéseit.
Kedves Mariann néni és Endre bácsi, drága osztályfőnökeink! Köszönjük maguknak ezt a gyönyörű 4 évet, a sok törődést, türelmet, következetes munkát és szeretetet, amit kaptunk! Maguk egy remek közösséget hoztak össze osztályunkból. Megtanítottak arra is, hogy legyenek céljaink, vágyaink, s ezeket magunknak kell elérni. Sosem felejtjük a vidámsággal teli pillanatokat, kirándulásokat és a felejthetetlen élményeket, na meg persze a vicceket. Sosem felejtjük figyelmeztető, olykor intő szavaikat. Most már tudjuk, maguk csak a javunkat akarták. Hiányozni fognak a matek és biológia órák, a hosszadalmas beszélgetések.
Kedves Tanáraink! Fogadják hálánk, megbecsülésünk, tiszteletünk és szeretetünk jeléül e néhány kedves sort:
„Kiváltságosan szép, de nehéz és különlegesen felelős hivatás a pedagógusé. Ott áll az élet mindig tiszta forrásánál, s gyönyörködhet a gyerekek romlatlan szépségében. Bármilyen sok rosszat lát is a felnőttek világában, mindig új reményt ébreszthet benne az, hogy a gyerekek okosabb, megfontoltabb, igazabb felnőttek lesznek a szüleik nemzedékénél.”
Kedves Edina /Farkas Edina/ és Ildikó néni /Kovács Ildikó/. Ha valakik, akkor Önök igazán tudják, hogy milyen egy hóbortos, kerge kamasz, pláne, mikor még rendet se tud tartani. Kérjük, bocsássátok meg nekünk a sok-sok rendetlenséget, papírfecnit. Nem a rosszaság tette ezt velünk, csak egyszerűen ilyenek voltunk!
Búcsúzunk tőletek kedves Diáktársaink! Köszönjük az együtt töltött éveket! Köszönjük azt a sok-sok kedves emléket, mely diákéveinket színesítette: vidámmá, gazdaggá, feledhetetlenné tette!
Kedves Hetedikesek, köszönjük nektek, hogy a tiszteletünkre ünnepi díszbe öltöztettétek iskolánkat! Ti most átveszitek helyünket, s bizonyára arra gondoltok, hogy végre milyen jó, hiszen ti lesztek a nagyok. Reméljük jó példa voltunk számotokra, és az együtt töltött éveket nem felejtitek el. Visszatérünk még hozzátok egy-egy kedves, meghitt beszélgetésre! Búcsúzunk iskolánktól, mely sok-sok éven át második otthonunk volt!
„A kék madarat nem kell távoli országokban keresni. A kék madár mindig velünk van, ha szeretjük egymást, és örülünk az élet legkisebb ajándékainak is. De mindig elrepül, ha bántjuk egymást ha irigykedve figyeljük a mások örömét. Mert a kék madár maga a boldogság, és kalitkája, az emberi szív.”
Drága Szüleink!
Köszönjük, hogy felneveltetek bennünket! Köszönjük, hogy taníttattatok! Köszönjük a mindennapi törődést! Ígérjük, hogy igyekszünk helytállni a középiskolában is, s megtalálni helyünket a nagyvilágban!
Drága Anya! Köszönöm, hogy elviselted az elviselhetetlent. Hogy valamit teremtettél a semmiből. Hogy üres zsebekből is képes voltál adni. Hogy szerettél bennünket, mikor nem volt bennünk semmi szeretetre méltó. Köszönöm, hogy a lehetetlent is megoldottad egyetlen mosolyoddal. (Még ha az a mosoly néha el is halványult egy kicsit.)
Apám lánya vagyok, s erre büszke, sohasem tagadom. Te vagy, ki imád minket, pedig nem férfidolog a babusgatás. Köszönöm Apa, hogy voltál, hogy vagy, hogy leszel!
Eljött a búcsú ideje. Búcsúzunk tanárainktól, az iskola dolgozóitól, iskolatársainktól, a tantermektől és a titkokkal teleírt iskolapadoktól. Soha nem feledjük el, hogy a Királyegyházai Általános Iskola tanulói voltunk.
Takács Vanda, 8. osztályos tanuló
Tanítványainkhoz!
Elérkezett a számadás, a bizonyítványosztás ideje, ami egész éves munkánkat mérlegre teszi. Ilyenkor mi, tanárok is elgondolkodunk azon, hogyan teljesítettünk a gyerekekkel közösen, mit tettünk jól vagy rosszul ebben a tanévben.
Elvégeztük-e ebben a tanévben is azokat a feladatokat, amit célul tűztünk ki magunknak. Természetesen ebbe nemcsak a tanítási órák tartoznak bele, hanem a számtalan iskolán kívüli program, rendezvény is, amelyek közül csak néhány eseményt említek, a teljesség igénye nélkül: tanulóink lovagolni jártak Bükkösdre, részt vettek a bicsérdi alkotótelep munkájában, úszásoktatáson, erdélyi tanulmányi kiránduláson, egri- és aggteleki túrán, Óbányán ökotáborban, budapesti kiránduláson, rendhagyó gyermeknapon, közlekedési ismertek oktatásán vettek részt és még számos, a tanulmányi munkához illeszkedő program aktív részesei lehettek.
Tanulóink közül néhányan egészen kiemelkedő teljesítményt nyújtottak, ennek eredményeképpen kitűnőre teljesítették a tantervi követelményeket, őket könyvjutalomban részesítettük. Ebben a tanévben a Sumonyi Roma Nemzetiségi Önkormányzat is jutalmat ajánlott fel a legjobban teljesítő sumonyi tanulóknak.
Egy neve elhallgatását kérő felajánló ebben az évben is, minden osztályból egy tanulót – az osztályfőnök javaslata alapján – egy-egy tábla csokoládéval jutalmazott a tanulásban tapasztalt szorgalmáért, kötelességtudó munkájáért.
Gyerekek, kérlek benneteket, hogy a nyári szünetben vigyázzatok magatokra! Sajnos, a nyári vakáció ideje alatt minden évben súlyosan megsebesül néhány gyerek valamilyen fölösleges vagánykodás miatt. Ne keveredjetek bele semmilyen veszélyes kalandba! Vigyázzatok biciklizésnél, fürdésnél, és mielőtt bármit tesztek, használjátok a fejeteket! Aki olyan balesetet szenved a saját hibájából, amit el lehetett volna kerülni, az nem hős, hanem buta. A nyolcadikosok számára különösen nagy ünnep az utolsó általános iskolai évzáró. Az itt töltött évek összekötnek bennünket.
Próbáltunk egy olyan egyszerű, de örökérvényű értékrendet tudatosítani bennetek, amely elválasztja egymástól a jót és a rosszat. Reméljük, mindez elegendő ahhoz, hogy az új iskolában a kezdeti nehézségekkel megbirkózzatok! A sok maradandó élmény mellett őrizzétek meg emlékeitekben ezeket az ünnepélyes pillanatokat is! Emlékeitek között mindig legyen hely a Királyegyházai Általános Iskola számára. Az iskolának otthont adó falu, Királyegyháza önkormányzata ebben az évben is emlékplakettel kedveskedett ballagó diákjainak, ezzel is erősítve a királyegyházai közösséghez tartozás érzését.
Gondoljatok mindazokra, akik segítettek, biztattak, bátorítottak benneteket az elmúlt évek során. Én elsősorban a szüleitekre, családotokra gondolok. Eljött az ideje a hálának, a köszönetnek. Kívánom, hogy a Szülők büszkeségei, a mi diákjaink megállják helyüket további életük során.
Jó pihenést, élményekben gazdag, balesetmentes nyári vakációt kívánok mindenkinek!
Palkó Ottó, igazgató
