A Szentlőrinci Általános Iskola Tagintézményei: a bicsérdi, a bükkösdi, a királyegyházai és a szabadszentkirályi iskola a hetedik osztályosok számára az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő által kiírt Határtalanul (HAT-14-01) című pályázaton a „Nagyenyed és térségi irodalom és történelem hagyományainak útján” című projekttel 57 főre nyert 5 napos tanulmányutat.
A tanulmányút célja volt a magyar irodalmi és történelmi hagyományok, értékek felkutatása Kolozsvár, Nagyvárad, Nagyenyed, Torockó és Déva térségében, kitérve a földrajzi és néprajzi értékekre. A pályázaton nyert 1,2 millió forint támogatás fedezte az utazás és a szállás egy részének költségeit.
Dömötörné Nagy Júlia, a Zsigmond Király Általános Iskola vezetője, mint a kirándulás főszervezője, elmondta, hogy a tanulmányút során felmerülő egyéb költségeket – étkezés, szállás, belépőjegyek – részben a szülők, nagy részben pedig az alább felsorolt támogatók fedezték hozzájárulásaikkal: Hauni Gépgyártó Kft., Lafarge Cement Magyarország Kft., Matro Kft., Szentkirály Kft., Szentlőrinc-Ormánság Takarékszövetkezet, Bicsérd, Boda, Zók, Szabadszentkirály, Gerde, Cserdi Önkormányzata, a szabadszentkirályi boltok és a helyi gyógyszertár tulajdonosa, Király Pékség és a Királyegyháza Felvirágoztatásáért Közalapítvány.
Pintér Tibor, a Királyegyházai Általános Iskola tanára számolt be arról, hogy 2015. március 11-én indultak a hetedikes tanulók az öt napig tartó túrára. „Szerdai napon, első utunk Aradra vezetett, ahol megkoszorúztuk az emlékművet. Aradról Dévára mentünk, a várat és az árvaházat tekintettük meg, majd Nagyenyed következett, ahol a szállásunk is volt. A következő napon a Nagyenyedi Kollégiumot tekintettük meg, majd elutaztunk Gyulafehérvárra, ahol a Szent Mihály Székesegyházat, pénteken pedig Torockón a falumúzeumot és az árvaházat látogattuk meg. A gyerekeknek talán a legnagyobb élményt jelentette Tordán a sóbánya és a hasadék bejárása. Szombaton Kolozsvárra mentünk, megnéztük a Házsongárdi temetőt, a Szent Mihály-templomot, Mátyás király szobrát és szülőházát. Vasárnap délelőtt indultunk haza, útközben Nagyváradon és Nagyszalontán is megálltunk.”
Az alábbiakban a királyegyházai iskolások élménybeszámolóiból idézünk:
Balogh Barbara: Nekem az erdélyi utazásban legjobban a tordai sóbánya tetszett, mert sok volt a látványosság. Az első volt a Ferenc József Galéria, ami a só felszínre juttatásának megkönnyítését szolgálta, 917 méter hosszú. Aztán volt még a Gizella és a Mária Terézia akna. Utána a Rudolf bánya, aminek a magassága 40 méter, belső tere trapéz alakú. A lépcsők 13 emeletnyi mélységbe visznek le, mindenik emeleten megjelölve a kiásás évét. A Rudolf bányában hoztak létre játszóteret gyermekek számára, Utah-ban gyártott műgyepszőnyeggel hangszigetelt bowlingpályákat és futballpályát, elektromos fűtéses székekkel rendelkező konferenciatermet, minigolf- és tollaslabdapályákat, asztalitenisz és biliárdasztalok is kaptak itt helyet, valamint a templom is itt található. A kirándulók csónakot bérelhetnek és fél órás váltásokban, csónakázhatnak a tó 5-8 méter mély vizén. Nekem ez egy életre szóló élmény volt. Nagyon nagy csoda, amit ott kialakítottak a föld alatt.
Fata Nóra: Az első napon Déva vára tetszett a legjobban. 380 méter magasan voltunk, beláttuk az egész várost. Nagyon sokat kellett lépcsőznünk, hogy feljussunk a tetejére. Siklóval lehetett csak megközelíteni ezt a várat, ami 3-4 perc alatt fölszállított minket, ebbe a siklóba 15-20 ember fért be egyszerre. Nekem ezen a napon még az tetszett, amikor elmentünk a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyermekotthonába, amit Böjte Csaba hozott létre. Ott egy Szili nevű gyerek mesélt nekünk az alapítványról, és ez mindenkit meghatott, vagy legalábbis engem nagyon. Elmesélte, hogy egy nevelőnek 11 fiúval kell foglalkoznia. Második napon ellátogattunk a Bethlen Gábor kollégiumba, ahol egy tanár bácsi körbevezetett minket. A kicsöngetést, becsöngetést haranggal jelzik. A legtöbb gyerek, aki elment mellettünk, magyarul beszélt, ami egy kicsit érdekes volt.
Hadnagy Henrietta: Nekem a legjobban Déva vára tetszett. Nem nagyon akartam felmenni, mert a magasságtól én ugyebár félek, de Tibi bácsi rábeszélt, így leküzdöttem a tériszonyom, és a kilátás, az volt a legszebb.
Mihálovics Márkó: Nekem a legjobban a tordai sóbánya tetszett. Lenyűgöző volt az, hogy a föld alatt meg tudtak csinálni egy ekkora helyiséget, ami sóból van. Voltak visszhangszobák és folyosók, meg egy nagyon nagy terem, ami 40 méter magas, 60 méter hosszú és 50 méter széles. A terem mellett volt egy nagy urna, ami több száz méter mélységű volt. Az urna alján volt egy bányató. Az urna nagyon széles volt, lehetett vagy 40 méter hosszú és 40 méter széles. Nagyon jó volt, hogy be volt építve a terembe a vidámpark, és az urnában lévő bányatóban még csónakázni is lehetett. A teremben volt egy körhinta, egy focipálya (kicsi focipálya), néhány pingpongasztal, mini golf és még egy mini játszótér is, padok és egy pult, ahol a jegyeket lehetett venni ezekhez a játékokhoz. Az urnában volt egy 5 méter magas sziget, amire egy híd vezetett a liftből vagy a lépcsőből, tehát a liftet, a lépcsőt és a szigetet kötötte össze. A szigeten voltak figyelő állások fából az őröknek, a sziget közepén pedig fa építmények voltak, amik be voltak világítva, hogy lehessen onnan fényképezni. A sziget szélén pedig a csónakok voltak. A víz nem volt olyan hideg, de annál inkább sós, ahogy beleraktam a kezemet a vízbe, éreztem, hogy tiszta sós, és mikor kiszedtem, akkor rögtön rá is száradt a só.
Mihálovics Rómeó: Engem az erdélyi kirándulásban a tordai sóbánya és a tordai hasadék fogott meg a legjobban. A tordai sóbányában először harang alakú tárnákat készítettek, de idővel rájöttek, hogy a trapéz formájú tárnákkal több sót lehet kinyerni. Az alagút, ami a tárnákhoz vezet 1km hosszú. A két legnagyobb tárna: a Terézia tárna a 90 méter mélységével és 87 méter átmérőjével és a Rudolf tárna a 42 méter mélységével, 80 méter hosszúságával és 50 méter szélességével. A Rudolf tárnában található egy óriáskerék, minigolf- és focipálya és még pingpongasztalok is. A Terézia tárnában van egy bányató és a közepén egy kis sziget. A tordai hasadék engem nagyon megfogott az extrém körülmények és a szépsége miatt. A túra alatt velünk tartott egy német juhász kutya is, aki valahogy jobban bírta az utat, mint mi. Három vagy négy hídon mentünk át oda az úton, és az ösvény, amin mentünk, egyre keskenyebb, meredekebb, sziklásabb lett.
Sóki Andor László: Manapság nem termelnek ki sót ezen a helyen, a tordai sóbányában, hiszen már a rómaiak idején elkezdték itt kinyerni a sót. Nagyon szép a sóbánya, mert a só néhány helyen csíkos, de voltak barlangszerű lyukak is. Itt láthattunk egyedülálló dolgokat, például a világ egyetlen mozdítatlan sókinyerőgépét, amit lovakkal működtettek. Láttunk itt bányatavat, meg egy vidámparkot a barlangban. Itt található volt óriáskerék, minigolf, pingpong, csónakázó tó stb., ezekre mind külön kellett fizetni. Nekem ez tetszett a legjobban az utazáson, persze minden jó volt, de mégis ez tetszett a legjobban! A tordai hasadékban két hegy lába között ment az út. Sok hídon keltünk át, rengeteg barlangot láttunk a hegyekben. Eredetileg körbe mentünk volna, de nem mentünk, mert nagyon lassan tudtunk haladni. Nehéz volt megmászni ezeket, a részeket. Volt, ahol egy pár ember megcsúszott. Aki bátor volt, az följebb is mert menni: a barlangokhoz. Útközben láttunk táblákat, hogy egy-egy ember lezuhant a hegyről mászás közben, két fiatalemberre pedig bányászás közben ráomlott a mennyezet, és ott helyben meghaltak. Ide fűződnek legendák, hogy hogyan alakult ki ez a hasadék. Most nem tudom őket, de azt igen, hogy elhelyezkedése miatt sokszor mentette meg a magyarokat.
Tóth László: A kiránduláson legjobban tetszett nekem a siklózás Déva váránál, ahol több mint 370 méter magasra mentünk. Az is nagyon jó volt, amikor megnéztük a tordai hasadékot, és nagyon látványos volt a Székelykő is. Megnéztük a Böjte Csaba által alapított árvaházat is, ahová vittünk a gyerekeknek ajándékokat. A sóbánya 120 méterrel a föld alatt volt, ott kipróbálhattunk sok mindent: csónakázhattunk, óriáskerekezhettünk, golfozhattunk és pingpongozhattunk is.
