Királyegyházán a farsangi összejövetelek közül az idén a legtöbbeket megmozgató mulatság az általános iskolában a szülők és nevelők közös szervezésében, a Királyegyháza Római Katolikus Plébánia által támogatott rendezvény volt. Ez az összejövetel volt a TÁMOP 5.5.1 Családi, közösségi programok és szolgáltatások fejlesztése című húsz hónapon át tartó pályázat megvalósításának záró akkordja.
Az idén különlegesen hosszú farsangi, báli időszakot élhetünk meg, hiszen Vízkereszttől (január 6.) hamvazó szerdáig (idén március 5.) csaknem két egész hónapunk van a mulatozásra, szórakozásra. A farsang gyökereit az ókorban kell keresnünk. A kereszténység térhódítása után eleinte tiltották a pogány szokásokat, majd megtűrték, és így beépült a keresztény kultúrkörbe. A néprajzkutatók szerint az ünnepi szertartások és a különböző népszokások között igen szoros az összefüggés, és idővel annyira eggyé váltak, hogy nehéz szétválasztani a pogány és a keresztény elemeket. A téltemető farsang, a meghaló és újra feltámadó természet ünnepe, de a felnőtté válás, a szerelem, a termékenység és a házasság ünnepe is.
Nálunk, magyaroknál a farsangolás a kereszténység felvétele után néhány száz évvel kezdett csak elterjedni. A farsang szavunk német eredetre utal, de az itáliai hatást sem lehet kizárni. Az évszázadok alatt elterjedt külhoni farsangi szokásokat sikeresen ötvöztük országunk területén élt szláv népek hagyományaival. Az alakoskodás, a maskarákba öltözés, a helyenként vaskos, durva tréfálkozások mind-mind részei a farsangnak. Leghíresebb a Mohács környéki busójárás, de vannak különböző halottas-, betyár- és lakodalmas játékok, és létezett a kakassütés vagy a gúnárnyakszakítás drasztikus szokása is. A farsang csúcspontja: „a farsang farka”. Ez a farsangi időszak utolsó vasárnapjától húshagyókeddig tart. Ilyenkor mindenki igyekszik még egy nagyot mulatni a szigorú böjt előtt, és ezen a három napon – sok helyen – jelképesen eltemetik a telet. Ilyenkor az átlagosnál jóval gyakrabban rendeznek bálokat, különböző mulatságokat. A kiválasztott leány bokrétáját farsangvasárnapon tűzték a kalapjukba a legények. A farsanghétfőt asszonyfarsangnak is nevezték, mert ekkor az asszonyok férfi módra ihattak, mulathattak. Húshagyókedd (volt) a farsangtemetés napja, de „madzaghagyókedd”-nek is hívták, mert ezen a napon kellett elfogyasztani a madzagon lógó ételeket (szalonna, sonka). Régen ezen időn túl már nem volt szabad bálokat, mulatságokat szervezni, hiszen a keresztényvilágban elkezdődött a húsvét előtti nagyböjt ideje. Hamvazószerda a 40 napos böjt első napja. A katolikusok ettől a naptól kezdve húsvét vasárnapjáig nem ettek húst és zsírral készített ételeket. A húsvétig terjedő időszakban tilos a vigadalom, mulatozás, lakodalom, a keresztényeknek megtisztult testtel és lélekkel kell várniuk a közelgő ünnepet. A torkos csütörtök egyesek szerint tévesen éledt újjá hamvazó szerdát követően, hisz ez régen a farsang farkát megelőző csütörtökre esett. Mások szerint a hamvazószerdát követő torkos vagy csonkacsütörtökön még kivételesen el lehetett fogyasztani a maradékot.
