2013. november 16-án a hajnali órákban útra keltünk a bérmálkozásra készülő királyegyházai hittanosokkal (és egy velényi hittanossal), hogy kiránduljunk egyet Budapestre.
A kirándulást azért találtam ki és vezényeltem le, mert úgy gondoltam, hogy ezek a gyerekek a szorgalmas tanulásukkal, péntek esti órára járásukkal és szorgalmas templomi ministrálásukkal ezt kiérdemelték. Az utazásra Királyegyházáról Aracsi Laurát, Velényből Farkas Nikolettát, Sumonyból pedig Balogh Emesét, Orsós Tamarát, Orsós Zoltánt, Gáyer Virágot és Katona Noémit vittem magammal. Saját kisbuszommal Sumony, Királyegyháza és Velény érintésével indultunk el, és noha sok helyen sűrű ködfelhőn kellett keresztülhaladnunk a 6-os úton (amely lassította haladásunkat), még így is odaérkeztünk 9.30 óra körül a Budapesti Műszaki Egyetem parkolójába. Itt találkoztunk Dr. Kajtár Edvárd atyával (korábbi királyegyházai plébános úrral), aki vállalta, hogy programszervezőnk és kísérőnk lesz ebben a csodálatos városban. Mivel Edvárd atya a Budapesti Központi Papnevelő Intézet egyik vezetője, ezért ott lakik a "Papi szemináriumban", amely össze van épülve az Egyetemi Templommal. A budapesti belváros (V. kerület) lakójaként tőle indultunk, majd megtekintettük a Váci utcát, a Fővám téri hatalmas vásárcsarnokot (ahol éppen "japán napokat" tartottak), majd a Szabadság hídon átsétálva, Budára érkezve megnéztük a pálos szerzetesek által fenntartott Sziklatemplomot. Innen villamos és autóbusz segítségével a Margit hídon keresztül visszatértünk Pestre, ahol láthattuk (igaz, csak kívülről) a Parlamentet, a Szent István Bazilikát és a "Szent Jobb"- ot. Edvárd atya ismét megmutatta jóságát akkor, amikor az egész csapatot meghívta egy ebédre a McDonald's-ba. Ezután a Deák térre érkezve a fiataloknak teret engedtünk nézelődésre, vásárlásra és szabad programra. 13. 45-kor a Deák térről indulva nagyot sétáltunk az Astorián és "Kiskörúton" áthaladva a Duna-partra (közben kívülről megtekintettük a Dohány utcai zsinagógát). Az Erzsébet híd mellett, lépcsőkön lementünk a Dunához, ahol néztük a sok hajót, és nagyot beszélgettünk. Délután 4 óra előtt lehetőségünk nyílt megnézni a Központi Papnevelő Intézetben néhány helyiséget, mint a "Kerengőt", a "Refektóriumot" (ebédlő), "Báltermet" (ahol nemrég még grófok, királyok és hercegek táncoltak) és végül az Egyetemi Templomot. Amikor kezdett már sötétedni, útnak indultunk és este 8-9 óra között érkezett mindenki haza a saját településére. Úgy gondolom, hogy mindannyiunk számára felejthetetlen volt ez a nap, hiszen a gyerekek teli élménnyel tértek haza, mindamellett remek kiránduló időt kaptunk a Jó Istentől, és nekem is élmény volt abban a városban lennem, ahol korábban éveket tanultam és dolgoztam.
Végezetül szeretném kifejezni mindannyiunk nevében Edvárd atyának őszinte hálánkat, hiszen kirándulásunkat ő tetté tartalmassá, színessé és széppé!