A címben szereplő felkiáltás hasonló Keresztelő Szent János felszólításaihoz, melyeket a Bibliában olvasunk. Augusztus 29-én ünnepeljük az Ószövetség és Újszövetség határán élő nagyformátumú személy, Keresztelő János vértanúságának emlékezetét. Mivel Szent János a településegyesítés előtti Magyarszentiván védőszentje (most pedig Királyegyháza társvédőszentje), ezért a hónap utolsó vasárnapján rá emlékeztünk.
A szentmisét Dr. Kajtár Edvárd, egykori plébánosunk mutatta be. Prédikációjában három fontos dologra irányította figyelmünket, melyeken érdemes elgondolkodni és továbbadni.
Az egyik, hogy Keresztelő János a megtérést hirdette, mégpedig annak mindkét jelentésében. Egyrészt ugyanis szükségünk van erkölcsi megtérésre, melynek lényege egyszerűen úgy foglalható össze, hogy legyek jobb és igazabb ember. Másrészt Istenhez is vissza kell térni. Ezt a tábortűz példájával szemléltette. A tűz mellett világos van. Látom az embereket, látom a tárgyakat. De amikor távol megyek a tűztől, egyre inkább elfogy a fény, és egy idő után már csak sötétben tapogatózom. A megtérés ebben az esetben azt jelenti, hogy visszatérek a tűzhöz, az Istenhez, akinél látok, és akinél kezelhető a világom.
A másik gondolat, amire Edvárd atya felhívta figyelmünket, hogy Keresztelő János rendíthetetlenül kitartott Isten törvénye, a Tízparancsolat mellett. Ezért ölték meg. Ezért lett vértanú. Nincs megalkuvás. Nincs méregetés, hogy ez még belefér, ez már nem. Nincs mellébeszélés. A Tízparancsolat kortalan és felülírhatatlan!!! Miért? Mert nem ember alkotta, mert nem az egyház fogalmazta meg, hanem Urunk örök törvénye, melyet hordozunk, élünk és őszintén értelmezünk!
A harmadik gondolat pedig, hogy Keresztelő János számára Isten volt a legfontosabb. Eltelt az Istennel. Az egyetlen vonatkozási pont, akihez mindent viszonyított. Ezt tükrözte külső megjelenése (teveszőrből készült ruházat), valamint életvitele (kint élt a pusztában, sáska és vadméz volt a tápláléka). Hogy ez neki miért volt jó, és miért így volt boldog, azt csak akkor értjük meg, ha valamit sejtünk már abból mit jelent Istent szeretni, és Jézusra várni. S a kérdés adott. Számomra hol van helye Istennek? Első? Második? Huszadik? Ötvenharmadik? Helye sincs? Ne feledjük, ha nem az első, akkor más emberi kapcsolatainknak sincs biztos pontja, amihez köthetnénk.
Ugyanebben a szentmisében együtt ünnepeltük Bíró Tibor és Kajsza Lenke 60. házassági évfordulóját. Tibor bácsi Sumonyban, Lenke néni pedig Királyegyházán tanított. 1953. augusztus 20-án kötöttek házasságot. Munkájukkal sokat tettek a falu kulturális és sport életéért. 1964-ben Pécsre költöztek Királyegyházáról, mivel az akkori megyei vezetés új feladattal bízta meg őket. 2013. augusztus 25-én pedig abban a templomban és annál az oltárnál, ahol házasságot kötöttek, hálát adtak az Úrnak, újra egymás ujjaira húzták a szeretetet jelképező gyűrűket, mi pedig azt kértük Urunktól és Istenünktől, hogy újítsa meg szolgái 60 éve tartó hűségét. Isten éltesse még őket nagyon sokáig!
