Szent Anna tisztelete Királyegyházán

A Biblia újszövetségi része semmit sem mond Szűz Mária szüleiről. Egy II. századi Biblián kívüli könyv mondja el, hogy Mária édesanyját Annának, apját Joachimnak hívták. Anna nevének jelentése: „kegyelemmel áldott”; Joachimé pedig: „Isten megvigasztal”.

Szent Anna tisztelete különösen megerősödött a 13-14. században Európában, annak köszönhetően, hogy a hívők egyre inkább Jézus emberi természete és emberi valósága felé fordultak. Érthető tehát, hogy Krisztus nagyszülei iránti tisztelet is felélénkült. Az ünnep azért került július 26-ra, mert az a nap a Szűzanya szülőháza fölé épített templom felszentelésének időpontja.  A régi hagyomány ugyanis úgy tartotta, hogy Mária Jeruzsálemben született, és szülőháza – mely értelemszerűen Anna asszony háza is – a Bethesda-tó közelében állt.

Szent Anna tiszteletéről Bálint Sándor a következőket írja: ,,A hazai Szent Anna-tisztelet gazdagságát és színes változatosságát a kultusz sokrétűsége mutatja. Kiváltságos patrónájaként tisztelte sok ügyében-bajában az asszonynép, de tisztelték azok is, akiknek foglalkozása valamiképpen a gazdaasszonysággal, asszonyi gondoskodással függ össze: a szövőmunkások, csipkeverők, seprűkötők.”

Védőszentjükként tisztelték az asztalosok, ugyanis régen az oltárszekrény elkészítése a mesteremberek feladatai közé tartozott, márpedig Anna volt méltó arra, hogy az élő szentségházat, Máriát a méhében hordozza. A kádárok is tisztelték, nyilván abból a megfontolásból, hogy Jessze törzséből, Anna és Mária méhéből sarjadt a Szőlőtő: belőle termett a megváltás bora, (a megváltó Vére). Védőszentje volt a bányászoknak is, nyilvánvalóan azért, mert ünnepének evangéliuma a szántóföldön elrejtett kincsről, a drágagyöngyöt kereső kalmárról szólt. A barokk korban Szent Anna külön védőszentje volt a haldoklóknak.

Királyegyházán régi idők óta Szent Anna ünnepén, vagy a hozzá közelebb eső vasárnapon szolgáltatjuk ki a betegek kenetének szentségét. Azt kérjük Jézustól, hogy azzal a szeretettel forduljon betegeink felé, amilyen gyengédséggel volt egykor a testi – lelki szükséget szenvedők irányában. Emellett pedig újra és újra tudatosítjuk magunkban, hogy ez a szentség nemcsak a haldoklóké, hanem minden súlyos betegségben szenvedő megkeresztelt emberé. Idén július 28-án, vasárnap Lőrinc Sándor atya, a pécsi Havihegyi kápolna templomigazgatója, pécsi kórházlelkész kente fel híveinket a betegek olajával.