Sokat vívódtunk mi óvónők – és én is magamban – hogyan tehetnénk a szülői értekezletet olyan érdekessé, hogy szívesen eljöjjenek a szülők. Ennek érdekében mentünk el Sumonyba is, hátha sikerül megbeszélni a gyermekekkel kapcsolatos sok kérdést, teendőt, problémát.
A szülői értekezlet előtt egy kis izgatottság fogott el bennünket, vajon hányan jönnek el, vajon sikerült-e érdeklődést keltenünk? Amikor megérkeztünk, meglepődtünk, mert sok szülő várt bennünket, alig hiányzott valaki, sőt a hiányzók is előzetesen jelezték távolmaradásukat. Az örömünk megosztását követően az idei tanév első öt hónapjának tapasztalatairól, a megvalósult projektekről, programokról beszéltünk, majd a gyerekek óvodai életéről készített képeket vetítettük le. Az értekezlet végén egyéni beszélgetésekre is sor került. Az a célunk, hogy a szülőkből közösséget formáljunk, mert hiszem azt, hogy az óvodásokból is akkor lesz jó közösség, ha mögöttük együttműködni tudó, jó szülői közösség áll. Azt szeretném, hogy ne féljünk egymástól, bízzunk egymásban, a jóakaratunkban, hitelességünkben. Tudjuk, hogy sokaknak a létfenntartás miatt nehéz az életük, a szülők fáradtak, fásultak, „minek menjek, azt hallom már minden évben!” mondják, s lehet, hogy van is ebben igazság. Lehetséges az is, hogy egyeseknek a saját gyermekkori szorongásait, kudarcélményeit hozza felszínre és feszélyezi őket a szülői értekezleteken való részvétel. Mégis azt akarjuk, hogy a szülők lássák, érezzék, hogy a gyermekeiket elfogadjuk, szeretjük jó és rossz tulajdonságaikkal együtt. Megpróbálunk segítséget nyújtani a szülőknek is a nevelési problémáikban, és mi is szívesen vesszük a segítséget, ha nekünk vannak nehézségeink.
Nem akarunk nézeteket megváltoztatni, nem akarunk bírálni vagy kioktatni senkit. Más-más érdeklődésű, műveltségű, más értékrend szerint élő, különböző elveket valló embereket köt össze az a tény, hogy gyermekeik ugyanabba az óvodába járnak. Ezen a találkozási ponton szeretnénk hatékony együttműködést elősegíteni.
