Kiállítás Szentlőrincen

Mészárosné Lovas Ilona festményeit tekinthették meg az érdeklődők 2012. március 23-tól egy hónapon át a Szentlőrinci Művelődési Központban.

Szívesen fogadtam el azt a megtisztelő felkérést, hogy én nyissam meg a kiállítást, mert ily módon lehetőségem nyílt arra, hogy a meghívott és megjelent nagyszámú érdeklődő előtt Ilikének is elmondhassam: példa értékűnek tartom tevékenységét, szorgalmát, kitartását és az élet dolgaihoz való hozzáállását. Szinte hihetetlen, hogy a sokféle maga vállalta tennivaló mellett még van ideje és energiája művészi alkotásokat létrehozni, szebbnél szebb, technikájában és témájában is igen változatos képeket festeni. Jól ismerhetjük már a régebbi falunapi kiállításról is a csendéleteit és a jellegzetes, lovakat ábrázoló műveit, de a mindig új élményt nyújtó és gyönyörködtető tájképeivel sem lehet betelni. Az utóbbi időben ismét új témába, az aktfestésbe vágott bele, és a kiállításon láthatóan tetszést aratott ezzel is. Ilikétől tudom, hogy iskolában ugyan nem tanulta a festészetet, de rendszeresen vett részt festőtáborokban, ahol mindig festőművészek irányították a munkájukat, és tanácsaikkal, véleményükkel segítették a technikai fejlődését is. Elmondása szerint az aquarellképek alkotása könnyedebb folyamat, az olajfestésről viszont így nyilatkozott: „az olajfestésbe belefáradok, belepusztulok, belehalok”. Akkor mégis miért csinálja? Mert szereti, mert az alkotás öröme élteti. Nem volt meglepő, de annál inkább megható, milyen sokan eljöttek a megnyitó ünnepségre, nemcsak a családtagok, rokonok, de a közeli és távolabbi jó barátok, kedves ismerősök, köztük Grím Ferenc, polgármester és a királyegyházai nyugdíjas klub tagjai is megtisztelték a rendezvényt. A vendégek elismerő szavakkal fejezték ki véleményüket a festményekről és a művész munkásságáról. Dr. Erős Zoltán, háziorvos a megnyitó után megszólított, mert szükségesnek tartotta elmondani, évtizedek óta ismeri már Ilikét, és nemcsak a művészi fejlődését értékeli nagyra, de azt a tulajdonságát is, hogy mindig kedves, mosolygós, mindenkivel megértő és türelmes, ami a mai világban igencsak ritka és megbecsülendő.