A TÁMOP 3.1.4 „Kompetencia alapú oktatás, egyenlő hozzáférés – Innovatív intézményekben” című nyertes pályázatunkban vállalt feladatainknak eleget téve ebben a tanévben is szerveztünk három hetet meghaladó projektet a királyegyházai iskolában, ezúttal: FÖLD – VÍZ – LEVEG? címmel.
A projekt keretében szervezett erdei iskola élményeiről az alábbiakban egy negyedik osztályos tanuló számol be fogalmazásában. Az iskolában a Föld – víz – levegő című projektben veszünk részt, ezért indult a negyedik és a hetedik osztály április 17-én erdei iskolába. Első megállónk a BIOKOM vállalatnál volt. Elmesélték, hogy ott mit csinálnak. Felmentünk egy házba, ahol az emberek iszonyatos mennyiségű hulladékot válogatnak szét. Bementünk az irodaházba, és csináltunk hulladékbőrből karkötőket. Szegény Julcsi beragadt a vécébe, de a hősies Tibi bácsi kimentette. A BIOKOM után mentünk az Ökokuckóba. Ott szét kellett válogatni külön-külön a fémeket, a papírokat, a veszélyes hulladékokat, a műanyagot, a komposztot, az üveget és a szemetet. Csináltunk tejesdobozból pénztárcát. Miután végeztünk, lehetett játszani. Délután Siklósra mentünk a termálfürdőbe. Ott volt két csúszda. Az igaz, hogy én nem vagyok valami bátor, de le mertem csúszni mindkettőn. Volt egy olyan medence, amelyben a víz forró volt, de volt sodrófolyosó is. A csúszdákon mindenféle pózban csúsztam le, egyszer „rockandrollosan” is. A szálláson kipakoltuk a cuccokat, fönt beszélgettünk, zenét hallgattunk, benyitogattak hozzánk a fiúk. Miután megvacsoráztunk, jöttek a feladatlapok. Na, ott már kezdtem félni, de összeszedtem magam, jól sikerült a megoldásom, és választhattam ajándékot. Az este borzalmasan telt: a Julcsi egyfolytában röhögött, a fiúk megint benyitogattak. Végre eljött a másnap, amikor a villányi Templom-hegyen túráztunk, kerestünk és gyűjtöttünk ammonitesz lenyomatokat, utána felmentünk a kilátóra, onnan pedig a Bormúzeumba. Ebéd után a siklósi várat néztük meg, sok érdekes dolgot láttunk, például ágyúkat, harci eszközöket, páncélokat, beleértve a lovak páncélját is. Voltak borok, bútorok, edények is. Egy teremben üvegen lépkedhettünk, és az üveg alatt kődarabok voltak, fent a falon pedig képek. Aztán volt egy vetítőterem, ahol a vár történetét mesélték el. Este, ahogy a szállásra értünk, megint jöttek a feladatlapok, de csak a Pista bácsi prezentációja után. Persze vacsoráztunk is. Megint eljött az este. A tanárok mondták, hogy lehet jönni karaokézni, és lehet sütit enni. Én először lefeküdtem, de átjöttek a fiúk bulizni, ami nem volt baj, mert már jóban voltunk velük. Akkor én is buliztam, és a fiúk azt mondták, hogy jöjjünk át hozzájuk. Amikor jöttek a tanárok, átmentünk a mi szobánkba, és úgy tettünk, mintha aludnánk. Akkor én mondtam a Timi néninek, hogy éhes vagyok, erre készített nekem vajas, szalámis kenyeret, megettem, és máris aludtam. Utolsó nap jó volt a Dráván hajókázni, integettünk a horgászoknak, láttunk sok kormoránt és a fészküket is. Lehetett venni nyalókát meg innivalót, és meg lehetett nézni a hajó fotóalbumát. Az volt a rossz benne, hogy a hajó orrába csak a nagyok mehettek, a negyedikesek pedig csak hátra.
Örültem, hogy hazajöhetek, de azért hiányolom az erdei sulit!
