Francia vezető a cementgyár élén

Frédéric Aubet, a királyegyházai cementgyár új vezetője, a LAFARGE Cement Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója a gyár területén lévő hipermodern épületben, a már-már puritánnak mondható irodájában válaszolt kérdéseimre.

 

– Befelé jövet tapasztaltam, hogy a külső portát megszüntették. Ez azt jelenti, hogy bárki bármikor beléphet a gyár területére? 

A portaszolgálat nem szűnt meg, csak áthelyeztük közvetlenül az irodaépület mellé, a recepciót pedig az épület földszintjére. A gyár természetesen nyitott, a biztonsági szolgálat feladata az épületek és a vagyontárgyak védelme, nem a bejövetel megakadályozása. Kifejezetten szívesen mutatjuk meg mindenkinek ezt a gyönyörű gyárat, hogy a saját szemével is bárki meggyőződhessen róla, hogy a gyár működésével kapcsolatosan nincs miért aggódniuk. 

– Köztudott, hogy bár már működik a gyár, még nem teljes kapacitással üzemel. Mikorra remélhetjük a termelés felfutását? 

Az a célunk, hogy 2013-ra már jelentősen megnöveljük a magyarországi piaci részesedésünket. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a gyár teljes kapacitását kihasználja.  Magyarországon negyven évvel ezelőttre tehető legutóbb a mostanihoz hasonló visszaesés az építőiparban. 2007-ben még évi 4,5 millió tonna cement termelésére volt szükség, de sajnálatosan ez a volumen 2010-re 2,5 millió tonnára, 2011-re pedig várhatóan 2 millió tonnára csökken.  

– A Lafarge Csoportnak 78 országban van érdekeltsége. A világ más tájain is ilyen válságot tapasztalnak? 

– Európa gazdasági életében a többi országban is érezhetően nagy a depresszió, de Ázsiában, Afrikában, a fejlődő országokban, Közép-Keleten ez nem jellemző: az ottani piacon nagyobb a kereslet, így a termelési mennyiség is jellemzően magasabb. 

– Miben különbözik a Lafarge a cementiparban szereplő többi cégtől? 

– A leghangsúlyosabb az, ahogyan a Lafarge a többi céghez képest kezeli a biztonság, az egészség- és környezetvédelem kérdését. A fentiek mellett azonban számunkra kiemelkedően fontos az emberek fejlődése és a tudásuk bővítése. Ennek a hozzáállásnak az eredményeként már szinte nem is nevezhetjük magunkat francia cégnek, hiszen a legtöbb gyáregységünket nem francia származásúak igazgatják, hanem a helyiek közül emeltük ki a tehetségeket. Ilyen szempontból jómagam kivételnek számítok. 

– Hogyan lehet valakiből országmenedzser a Lafarge cégnél? 

– A Lafarge cégpolitikája az, hogy a legalkalmasabb embereket választja ki az ilyen pozíciókra, nem lehet erre jelentkezni. Ahhoz, hogy valaki elnyerjen egy ilyen pozíciót egyrészről nagyon sokat kell dolgozni. Másrészről a szempontok között nagy hangsúllyal szerepel a Lafarge-módszer szerint az, hogy nem egyénileg kell nyerni, hanem a partnerekkel közvetlen kapcsolatban kell együttműködni és sikerre vinni az egyes projekteket. A csapatmunka előrébb való az egyéni érvényesülésnél. A Lafarge teljesen nyitott, átlátható módon köti az üzleteket, és ez a módszer igaz minden tevékenységére. A jó vezetőnek törődnie kell az embereivel, hogy a csapat vele együtt fejlődjön.  

– Szívesen jött-e Magyarországra, hogy érzi itt magát? 

– Nagyon örültem, hogy ide jöhettem, több okból is. Egyrészt szakmailag ez egy hatalmas kihívás, hiszen nem mindennapos dolog egy új cég, különösen egy új cementgyár beindítása. Kelet-Közép-Európában dolgoztam korábban, ezért annak is örültem, hogy nem kellett sokkal messzebb mennem, maradhattam a régióban. Szeretem felfedezni az itteni kultúrát, a történelmet és nem utolsó sorban a nyelvet. Megérintett, hogy az emberek mennyire nyitottak, mennyire melegen fogadják a máshonnan érkezőket. A szakmai professzionalizmust kiemelkedőnek tartom itt Baranyában.  

– Összehasonlította-e a Lafarge többi cementgyárát a királyegyházival? 

– Nem ismerem az anyacég összes gyárát, de az eddigi ismereteim alapján azt mondanám, hogy a királyegyházi bizonyosan a legszebb. Építészeti szempontból mindenképpen ezt a gyárat szeretem a legjobban, büszke vagyok rá, ide minden reggel jókedvűen lehet bejönni, gondolom és remélem, ezzel nem vagyok egyedül. 

– Milyen hosszú távra rendezkedett be országunkban? 

– Én személy szerint Pécsett lakom, de a családom Bécsben él, ahol a három gyermekem francia iskolába jár. Huszonegy éve dolgozom már, de eddig még két-három évnél többet nem töltöttem egy helyen vagy egy munkakörben. Most már szeretnék kicsit hosszabb távra tervezni, szeretném látni a munkám gyümölcsét.  

– A csapatmunka szellemében kikkel osztja meg a felelősség terhét a gyár irányítása tekintetében? Könnyen ért-e szót a magyar alkalmazottakkal? 

– A Menedzsment tagjai: Mikita István, gyárigazgató, Hoffmann Tamás, értékesítési igazgató, Bernáth László logisztikai és beszerzési vezető, Fenyvesi Eszter HR vezető, Konyicska Károly, pénzügyi igazgató és Zadravecz Zsófia, kommunikációs vezető. A munkaszervezés és a munkamenet tekintetében nincsen problémám, a vezetőségben többen rendelkeznek már multinacionális céges tapasztalatokkal. Úgy vettem észre, hogy a magyar munkavállalók többnyire megfontolt döntéseket hoznak, nem reagálnak olyan gyorsan, inkább átgondolják, megrágják a problémákat. Számomra különös, hogy sokan igen messziről járnak be dolgozni, és nem igazán értem, miért nem költöznek közelebb. 

– Tudja-e, hogy jelenleg hány királyegyházi és szentlőrinci alkalmazott dolgozik a gyárban? Miért szűnt meg nemrégiben néhányuk munkahelye? 

– A gyárban jelenleg 130 munkavállaló dolgozik. Ebből 13 munkatársamnak állandó lakhelye Királyegyháza és 26-an élnek Szentlőrincen. A munkavállalók több mint 39%-a él a kistérségi településeken, úgy, mint Bükkösdön, Helesfán, Királyegyházán, Sumonyban, Szabadszentkirályon és Szentlőrincen. A gyár biztonsági szolgálatának létszámát a porta beljebb helyezésével és a védőkerítés megépítésével párhuzamosan szűkítette az ezzel megbízott alvállalkozó cég, mivel az építkezés befejezésével nincs már szükség akkora terület őrzésére. 

– Hogyan kívánják alakítani a gyár Királyegyházához fűződő viszonyát? 

– A környezetünkkel egészen szoros együttműködést szeretnék kialakítani, hogy a cég által biztosított hozadékot a helyiek élvezhessék. Szeretném fenntartani az előző években jól kialakult támogatási rendszert, szimpatikus, hogy segítjük többek között a Királyegyházi Nyugdíjas Klub kirándulásait, szívesen szponzoráljuk a gyerekek táboroztatását és minden olyan programot, amely erősíti a helyi közösséget, és közelebb hozza egymáshoz az embereket. Első közös projektünk a 2011-es Falunap volt, amely megmutatta, hogy a királyegyházi közösség él és fejlődik. Máris együtt keressük a lehetőséget arra, hogyan lehetne a királyegyházi tehetségeket támogatni, felkarolni. 

– Hogyan telik egy átlagos munkanapja, van-e kapcsolata a fizikai dolgozókkal is? 

– Az én tevékenységem az irodai munkán túl a partnerekkel és a vevőkkel való találkozókból, tárgyalásokból áll. Reggel többnyire nyolc óra előtt érkezem, és este általában nyolc óra körül távozom, de előfordul, hogy este tízig, tizenegyig is dolgozom. Az interjú előtt épp egy összdolgozói értekezletet tartottunk, amelyet szeretnék rendszeresíteni. A Lafarge is azt támogatja, hogy a vezetés részéről direkt kapcsolat alakuljon ki a dolgozókkal. Hetente teszek gyárlátogatást, melynek során megfigyelem a tevékenységeket, mi történik a gyár területén, figyelek a biztonságra, és – amennyire a nyelvi akadályokat le tudjuk küzdeni – beszélgetek az emberekkel. Véleményem szerint minden dolgozó ismeri az arcomat.

 – Mit üzen a Helyzet olvasóinak? 

– Úgy látom, hogy a partnerség elkezdődött, bizakodva várom a folytatást, melynek során reményeim szerint gyümölcsöző kapcsolat elébe tekinthetünk. Szívünk csücske a számunkra három legfontosabb érték: a biztonság, az egészség- és környezetvédelem, melyek együttese személyes meggyőződésem szerint megalapozza a környezettel való harmonikus együttélést.

.