Szeptember 20-án két kedves ember látogatott el hozzánk, a Nyugdíjas Klubba. Az egyik Földvári Laci bácsi volt, akinek kedves egyéniségét mindenki ismeri és tiszteli a faluban, hisz rendezvényeken is hallhattuk már szép versmondását. Magával hozta közénk idegenbe szakadt testvérét, Földvári Sándort, aki 1956-ban 19 évesen indult el Kisharsányból szerencsét próbálni.
Elmondásuk szerint heten voltak testvérek, nehéz sorsuk volt, és a jobb megélhetés reményében indult el Sándor. Útjának végső állomása Kanada lett, ahol letelepedett és új hazára lelt. Olasz származású feleségének haláláig, 48 éven át éltek boldog házasságban, két fiúgyermekük közül az egyik orvos, a másik szakács lett. A gyerekek magyarul nem tanultak meg, mert Sándornak ritkán akadt lehetősége magyar beszédre környezetében, bár elmondta azt is, hogy az ott élő magyarok évente szerveznek Magyar Találkozót. Elmondása szerint otthon a lakásban rendszeresen énekel magyar nótákat, így nem felejti el a magyar nyelvet. Szívében magyar maradt. A klubba is énekelni jött, és nagyon örült a közös nótázásnak. Laci bácsi még egy szép verssel is kedveskedett nekünk. Az est nagyon jó hangulatban telt el. Búcsúzóul Sándor 50 dollárral járult hozzá a klub kiadásaihoz, hálája jeléül, hogy olyan jól érezhette magát köztünk, magyarok között!
