Mivel újra és újra lehetőséget kapok arra, hogy az újságban rövid írást közöljek, – ezért nagyon hálás is vagyok – úgy gondoltam, írásaimat ezután láncolatba fűzöm. Így lehetőség nyílik arra, hogy egy témát, vagy kérdést részletesen körüljárjunk. Nem pusztán elméleti fejtegetéseket szeretnék írni, hanem törekedni fogok a gyakorlati, életszerű szempontok megfogalmazására is.
Az első témánk a szentségek lesznek. A katolikus egyházban hét szentség van, hét szentséget ünneplünk. Ezek: a keresztség, a bérmálás, az Oltáriszentség, a bűnbánat szentsége (egyszerűen csak úgy szoktuk nevezni, hogy gyónás), a betegek kenete, a papság és a házasság. A kedves Olvasó egyikben-másikban esetleg már részesült is. De tegyük is fel mindjárt az első és legalapvetőbb kérdést: Mik a szentségek? Mindegyik szentség egy különleges jel. Jelek, jelképek átszövik az életünket. Nélkülük nem is menne az élet. Gondoljunk csak a legegyszerűbb példára. Ha kimegyünk az utcára, közlekedési táblákat látunk az út mentén, melyek úgy irányítanak minket, hogy jeleznek valamit. Jelzik az útkereszteződést, vagy a megállást, vagy a veszélyt. Röviden tehát a jelek feladata, hogy jelezzenek valamit. A szentségek is jeleznek, hiszen jelek. De mi bennük a különleges? Különlegességüket az adja, hogy Isten köztünk lévő szeretetét jelzik! És itt jutunk el a lényeghez. Mind a hét szentségben azt ünnepeljük, és azzal szembesülünk, hogy Isten szeret minket, szeret engem. Nagy titok ez, ami előtt jó, ha egy kicsit megállunk és elcsodálkozunk. Hogy van egy Isten, aki szeret engem! Nem úgy, mint anyám, vagy apám, nem úgy, mint a házastársam, vagy a gyerekem, nem is úgy, ahogy a testvérem, vagy bárki más ezen a Földön. Ez az Isten teljesen és fenntartások nélkül szeret, elfogadva egészen olyannak, amilyen vagyok, ismerve minden jó és rossz tulajdonságomat. Erre csak az Isten képes. Éppen ezért fogjuk lépésről lépésre haladva megnézni, hogy melyik szentségben miképpen mutatkozik meg ez az isteni szeretet. Olyan lesz, mint egy utazás, ahol fokozatosan tárul fel előttünk a csodálnivaló.
