Március közepétől új plébánost kapott egyházközségünk Király József személyében, aki Dombóváron született 1979. december 21-én. Kaposszekcsőn nevelkedett, ott járt óvodába, ott végezte általános iskolai tanulmányait. Dombóváron az Apáczai Csere János Szakközépiskola közlekedési szakán érettségizett, majd 1998-ban kezdte meg tanulmányait Pécsett a Hittudományi Főiskolán. A diploma megszerzése után világi hitoktatóként dolgozott a Pécsi Jézus Szíve Plébániához tartozó óvodákban és iskolákban.
– A gyakorlat során megtapasztalta, hogy más-más módszerrel lehet megszólítani az óvodás és az iskolás korosztályt, és nagyon megkedvelte ezt a tevékenységet. Miért döntött úgy, hogy nem világi emberként folytatja tovább tevékenységét?
– Indíttatást éreztem arra, hogy pap legyek, nem láttam ebben semmi misztikumot, egyszerűen ebbe az irányba terelt az, hogy hittant tanítottam és egyházi szolgálatokat láttam el. 2007-ben szenteltek pappá.
– Ilyen rövid idő alatt sikerült-e felmérnie, milyen feladatok várják az új környezetben?
– Amikor nemrégiben Egri József vajszlói plébános megszólított, hogy éppen úgy jártam, mint ő, akkor azt hittem, arra gondol, hogy talán én is itt maradok 30 évig, pedig ő csak arról beszélt, hogy én is olyan sok falut kaptam szolgálatra. Tizenhat falu tartozik hozzám, közülük csak kettőben Gyöngyfán és Rózsafán nincs mise. Királyegyháza a legnagyobb lélekszámú település a körzetemben. A legtöbb faluban csak fília van, Királyegyházán kívül még négy faluban van plébánia: Szabadszentkirályon, Sumonyban, Bánfán és Kisasszonyfán. Terveim szerint májustól minden vasárnap 9.30-kor veszi kezdetét a szentmise Királyegyházán.
– A királyegyházi óvodában már tartott hittanórát. Mik a tapasztalatai?
– Helytől függetlenül engem mindig az ember érdekel, a gyerekeknél is a „gyerekember”. Szeretném megismerni, hogy miért olyan, amilyen és emberszámba venni, bármilyen. Csak fokozatosan értettem meg, hogy a gyerekek a hittanórán miért beszélnek annyit. Először arra gondoltam, hogy fáradtak már, hiszen a hittan általában a többi tanítási óra után következik az iskolákban. Ma már látom, hogy az emberek és így a gyerekek is keresik azt a közeget, ahol meghallgatják őket, és én igyekszem teret engedni a mondanivalójuknak. Lehet, hogy ez néha a tananyaggal való lemaradást okozza, de így jobban megismerhetem őket.
– Milyen az első benyomása Királyegyházáról, vannak-e már tervei a helyiekkel?
– Pécsinek mondhatom magam már 14 éve, hiszen nagyon keveset jártam haza. Most egy teljesen más világba csöppentem. Más itt az életritmus, a pécsihez képest nyugodtabb a környezet. Sokan vannak otthon napközben, ebből azt érzem, hogy sokan vannak híján a reménynek. Vallom, hogy minden mindennel összefügg: a gazdaság, a kultúra, a hit és a vallás. A külső szemlélő szemével látom, hogy itt valamikor módos porták álltak, most pedig sok ház eladó, látszik, hogy sok helyen már romos az istálló, vagy már nincs is. Szeretném a húsz-harminc évvel ezelőtt még templomba járókat megszólítani, újra visszahívni, és arra biztatni őket, hogy hozzák magukkal gyermekeiket is. A példa a legjobb tanító. Sajnos Királyegyházán jelenleg nincs helyben lakó pap, vagy olyan világi ember, aki az ittenieket összefogná vallási szempontból. Keresünk valakit, aki pályázatfigyelésben és írásban is segítségünkre lehetne.
– Súlyos gondot okoz a templomtető és a plébánia rossz állapota. Van-e remény a felújítások elkezdésére?
– A püspökség elnyert egy pályázatot, amelynek eredményeként hamarosan megtörténik a plébánia tetejének átrakása, valamint az utcafronton sor kerül az ablakcserére és a festésre. A műemlékvédelem tud a templomtető hibájáról, a püspökség főépítésze épp a napokban mérte fel a templom aktuális állapotát. Rögzítette a hiányosságokat, elkészíti majd a terveket, és benyújtja a Műemlékvédelmi Hivatalba. Akkor kezdődhet el a munka, a tetőcsere. Az egyházközség az emberektől kétmillió forintot gyűjtött össze erre a célra, az önkormányzat elkülönített 500 000 forintot, valamint terveink szerint közös pályázatot kívánunk beadni a hiányzó összegre.
– Olyan különleges helyzetbe kerültünk, hogy egyidőben lett új püspökünk az egyházmegyén, és új papunk a településen. Mit vár Ön az új püspöktől?
– Az új püspököt még nem volt alkalmam megismerni. Személyes véleményem az, hogy pásztor legyen a szónak abban az értelmében, hogy az emberek mellett, az emberek között, az emberekért.
– Mit üzen a Helyzet olvasóinak?
– Szeretném, ha szeretnénk egymást! Jó lenne, ha felnőtt hívő emberek a hit és a vallás terén önállóak lennének!
