Kedves Nagymama! Elnézését, hogy az előző hónapban technikai okok miatt nem jelent meg az íráselemzése, így még egy hónapot kellett várnia annak olvasására. Íme, fogadja szeretettel! (szerk.)
Kedves „Nagymama”!
Köszönöm, hogy megtisztelt azzal, hogy leírta nekem a problémáját, miszerint elvesztette a munkáját, és ezzel kapcsolatban arra kíváncsi, hogy lesz-e Önnek még valamilyen munkalehetősége, illetve milyen további továbbképzési lehetőségek vannak, amivel munkát találhat. Az írásában világosan érzékelhető az a bizonytalanság és a jövőtől való félelem, amiben nap mint nap kénytelen élni. Ezek a dolgok sajnos nem járnak egyedül, érezhető, hogy ezeket a problémákat nehezen dolgozza fel, óvatos és bizalmatlan. Régebben bizonyára szerette kibeszélni a sérelmeit, de most úgy látom, hogy egyre jobban bezárkózik, sokat gondolkodik azon, hogy hogyan enyhítsen a napi gondokon. Úgy gondolom, hogy nem lát lehetőséget maga előtt arra, hogy önerejéből változtasson, de írásából látszik, hogy alapvetően optimista szemléletű, és ha időnként el is uralkodik Önön a kétségbeesés, képes stabil maradni, és reálisan szemlélni a dolgokat. Arra a kérdésére, hogy fog-e munkát találni a jövőben, őszintén meg kell mondanom, nem tudom. Biztosan tisztában van azzal, hogy manapság mennyire nehéz munkát találni, de én arra biztatnám, hogy ne adja fel. Ön józan, reális gondolkodású, megbízható, rendszerető ember, aki képes kitartani ebben a nehéz időszakban. Úgy látom, hogy szüksége van egy kis lelkesítésre, remélem, hogy erőt meríthet a családjából. Tudom, hogy nehéz, de bízzon jobban önmagában, sőt, engedje meg időnként, hogy jól érezze magát!
Ha szeretné tudni, mit árul el az írása, juttassa azt el az iskolába (Petőfi u. 63.), és találkozhat vele akár már a következő hónapban! Az írás A4-es lapra íródjon, golyóstollal, ne másolja, legalább 15 sor legyen.
A hátuljára kérem, írja rá az életkorát, nemét, iskolai végzettségét, szemüveges-e, és szed-e valamilyen gyógyszert.
