A magyar Katolikus Püspöki Kar 2010. december 26-tól – mely az idei évben a Szent család vasárnapja – a következő esztendőt a Családok Évének nyilvánította. Erről körlevelet is készítettek, melyet december 26-án, a szentmiséken fogunk felolvasni. A család fontos, sőt a legfontosabb tere az emberi létezésnek, amely nélkül nem lehet, vagy csak nagyon nehezen egészséges emberré alakulni – ezt mindnyájan tudjuk.
Mégis – ezt látjuk, tapasztaljuk – annyi, de annyi családi élet fut zátonyra, s itt nemcsak a válásokra gondolok. Bizonnyal egyet értünk azzal, hogy a legnagyobb kincs a család, mégis, mintha nem vigyáznánk eléggé rá. Minden, ami érték, áldozatba kerül, így a családért is, tudjuk, sokat kell tenni, hogy egy legyen, hogy béke és növekedés legyen a tagokban és a tagok között. 2010. december 17-én este, a királyegyházai templomban megtartott karácsony-váró zenés áhítaton, hangversenyen az volt a benyomásom, ez a község az emberek közért való ilyen szép alakításai képesek családdá formálni az egymás mellett élőket. Igen, milyen jó lenne, ha a község, a falu megint, mint régen egyetlen hatalmas családdá lenne.
A püspökök testülete buzdít, hogy az ország minden egyházmegyéje, és plébániai közössége szervezze meg, milyen módon tudna tenni a családi élet szépségeinek, értékeinek propagálásáért és védelméért. Biztos vagyok benne, hogy ha mi, mint egy településen élők, a szükségszerű egymásra utaltságunkat egymásra találásként élnénk meg, akkor újra értékelődnének bennünk a bizalom, a közös munka ereje, hatalma és a közösség örömei. Legyünk hát család! Szeretettel nyújtom e gondolatoka mindnyájunknak újévi jókívánságként is.
.
.