Advent idején nemcsak a vallásos emberek érzelmei mélyülnek el, a hétköznapi rohanásban megfáradva mindenki vágyik már egy kis nyugalomra, békére, valami lassúságra. Várjuk a karácsonyt, és készülődünk. Készítjük, vagy vásároljuk az ajándékokat szeretteinknek, meggyújtjuk az adventi gyertyákat, kicsit talán jobban odafigyelünk egymásra, és tudjuk kapni jó, de az igazi boldogságot csak az élheti át, aki adni tud jó szívvel, őszinte szeretettel.
Adni pedig nemcsak tárgyakat lehet, de jó és szép szavakat, némi kedvességet, törődést, amivel kifejezhetjük az összetartozásunkat, hogy az ünnep idején senki ne érezze magát egyedül.
A tavalyi karácsonyváró templomi hangverseny valószínűleg sokakban mély nyomokat hagyott, mert amikor idén szervezni kezdtem az ünnepséget, nagy örömömre igen sok lelkes, szerepelni vágyó emberrel találkoztam. A tavalyi nagy énekkarból az idén már két színvonalas előadás lett, és mindkét csoporthoz érkeztek újabb tagok is. Szívmelengető érzés volt, amikor az iskolás gyerekek közül nem egy megkeresett, hogy ő is szeretne verset kapni, hogy azt elmondhassa a templomban. Még az utolsó napon, sőt az utolsó percben is volt új jelentkező, aki szerette volna hozzátenni a saját előadását, a saját ajándékát, amit csak ő adhat mindenki másnak. Azt hiszem, éppen ebben rejlik a közösség ereje.
További részletek a Galériában.
.
