Márton napi ”fények”

Azon az október végi reggelen, amikor Keczeli Barbika édesanyja felvetette a lámpás felvonulás ötletét, még bizonytalan voltam abban, hogy erre a plusz feladatra találok-e embereket, akik segítenek megvalósítani az elképzelést. Először az óvónőknek vetettem fel az ötletet, és nyitott fülekre találtam, azután az óvoda-iskola átmenetet segítő iskolai pedagógusokat kérdeztem meg, és ők is örömmel csatlakoztak hozzánk.

 

Kezdetben csak Királyegyházára terveztük a lámpás felvonulást, a következő reggelen azonban az első osztályos tanító néni azt mondta, a sumonyi gyerekek elkeserednének, ha ők kimaradnának az esti felvonulásból.Így jött az újabb terv: menjünk el Sumonyba és Gyöngyfára is. Minden résztvevő egyetértett. Megkerestük a polgármestereket, megszerveztük az utazást, és a közmunkások segítségével értesítettük a lakosokat a Márton napi felvonulásról.A következő napok a lámpáskészítéssel és a Márton napi hagyományok, dalok, versek, játékok tanulásával, eljátszásával teltek.November 10-én minden gyöngyfai és sumonyi gyermeket mécsessel, lámpával a kezében úgy bocsátottuk haza. Először Gyöngyfára mentünk, ott még csak kevesen csatlakoztak hozzánk, de Sumonyban már sokan vártak bennünket, és percről-percre egyre többen lettünk. Meggyújtottuk a mécseseket és az egyre sötétedő estében, mint afféle kicsi manócskák, dalolva útnak eredtünk. Végigmentünk az utcákon, a templom előtt a misére jövők megtapsoltak bennünket, benne volt a levegőben a közösség öröme. Amíg a gyerekeket megvendégelték a sumonyi felnőttek, mi búcsút vettünk, és lementünk Csobokapusztára, ahol már nagyon vártak bennünket, örültek nekünk, az énekeinknek és a jó kívánságainknak.Márton napon, Királyegyházán a falu három végéről indultunk. Biztonságunkról a polgárőrök gondoskodtak. Pontban 17 órakor meggyújtottuk a lámpásokat és felkerekedtünk.Énekelve, mondókázva haladt végig az utcákon a sok-sok imbolygó kicsi gyertyafény. Örültünk, hogy sokan csatlakoztak hozzánk, és azoknak is örültünk, akik figyeltek bennünket.Elérkeztünk a Rákóczi-szoborhoz, ahol meleg teával, keksszel vártak bennünket. Aztán jöttek lassan a többi faluvégről is a lámpások. Gyönyörű látvány volt a sötétben a sok kicsi lámpásnak köszönhető fényfüzér. Ahogy néztem a sokaságot, csak az járt a fejemben, ezért megérte! Ahogy mindannyian beérkeztünk és összetalálkoztunk, Keczeli Barbara anyukájával összenéztünk, és a mosolyából láttam, ő is így gondolja: nagyszerű lett a Márton napi lámpás felvonulás!Ezúton is szeretném megköszönni mindazoknak, akik részt vettek a felvonulásban, és a pedagógusoknak, hogy szabadidejüket ismét arra áldozták fel, hogy színt vigyenek a falvak életébe.