Az iskolában az volt a feladat irodalomból, hogy olvassuk el Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig című regényét. A tanárnő azt ígérte, hogy ha elolvassuk, elmehetünk a Pécsi Nemzeti Színházba a regényből készült musicalt megnézni. Mindannyian vágytunk a színházba, a szüleink is örömmel fogadták a hírt, annál is inkább, mert sokan közülük nem voltak még soha színházban.
A jegyeket a Királyegyháza Felvirágoztatásáért Közalapítvány jóvoltából Konyári Tímea tanárnő vásárolta meg. Irodalom órán bementünk a számítástechnika terembe és interneten rákerestünk a Pécsi Nemzeti Színházra, az épületről és az előadásról is képeket nézegettünk.Az utazást is Timi néni szervezte meg, ezúton is köszönjük, hogy a sumonyi és a gyöngyfai polgármesterek ingyen és bérmentve bocsátották rendelkezésünkre a falubuszokat. Az úton arról beszélgettünk, hogy mennyire kíváncsiak vagyunk a színházra.Mikor Pécsre értünk kerestünk egy parkolót, és elindultunk városnézésre. Végigsétáltunk az Irgalmasok utcáján a Széchenyi térig, láttuk a Dzsámit, sétáltunk a Király utcában is. Amikor odaértünk a színházhoz, megcsodáltuk kívülről, és fényképezkedtünk is. Amikor bementünk, a színház belső terére ráismertünk az interneten látott képek alapján, de a valóságban még sokkal szebbnek találtuk. Tíz perc múlva már kezdődött is az előadás, a nézőtéren jó sokan voltak. Bár ez egy szomorú történet, voltak benne vicces részek is, nagyon tetszett nekünk, amikor énekeltek és táncoltak, a legjobb volt a főszereplő, Nyilas Mihály. Az igazgató nagyon humoros volt, az ő szerepét Stenczer Béla játszotta, és az is tetszett nekünk, amikor Török János ellopta Misitől a reskontót A két felvonás között volt egy szünet, akkor Timi néni körbevezetett minket az épületben. Az előadás végén nagyon hosszú tapsvihar volt. Hazafelé mindenki mondta, hogy milyen jó volt, és milyen jó lenne még egyszer eljönni színházba. Már alig vártuk, hogy hazaérjünk, és élménybeszámolót tartsunk.A szüleink is mondták, hogy nagyon örülnek, hogy ilyen élményben lehetett részünk, és még fizetni se kellett érte. Kár, hogy két osztálytársunk nem jelezte, hogy ígéretével szemben még sem jön velünk, így két jegy kárba veszett, pedig felajánlhattuk volna a hetedikeseknek.
