A Biblia szerint Jézus az utolsó vacsorán úgy adta a kenyeret és a bort az apostoloknak, hogy ezek a dolgok az ő teste és vére, amit feláldoz értünk. Az utolsó vacsorára való emlékezés a különböző keresztény egyházaknál lehet az úrvacsora (a protestáns egyházaknál), vagy az áldozás.
Azok az egyházak, ahol áldoznak, azt vallják, hogy a kenyér és a bor (illetve az ostya és a bor) lényegileg (de nem anyagilag) átváltozik Krisztus testévé és vérévé, így mintegy megismétlődik a régi áldozat. Ezért hívják áldozásnak. Első szentáldozásra az a gyermek engedhető, aki korának megfelelő érettséggel képes az eucharisztiát megkülönböztetni a közönséges kenyértől és bortól, valamint megfelelő hittani ismeretekkel rendelkezik. A hívő életében nagy jelentősége van, amikor először részesül a szentáldozásban.
