Curriculum vitae

Érdekes fintora a sorsnak, hogy ha nincs az úgynevezett Benes-dekrétum, akkor ma Szlovákiában élnék, és enném a felvidéki magyarok keserű kenyerét. 1946-ban születtem a ma Szlovákiához tartozó Ipolyhídvégen, és a ma is sokat vitatott dekrétumok miatt – szüleim magyarnak vallották magukat – 1948 októberében kitelepítettek sok más magyar családdal együtt. Azóta élek Mecseknádasdon. Ott végeztem az általános iskolát, a középiskolát pedig a Tolna megyei Bonyhádon lévő Evangélikus Gimnáziumban. Az érettségi után azonnal a közigazgatásban helyezkedtem, és 1964-ben a Pécsváradi Járási Hivatalnál kezdtem el dolgozni pénzügyi előadóként.1969-ben praktikus okokból átkerültem Mecseknádasdra a községi tanácshoz, ahol 1980-tól láttam el a vb.titkári teendőket, ami a mai jegyzőnek a megfelelője volt. Munkám során mindig fontosnak tartottam, hogy folyamatosan képezzen magam, ezért jelentkeztem a Pécsi Tudományegyetem Jogi Karára, ahol 1979-ben szereztem diplomát.

A rendszerváltástól nagy reményeket és változásokat vártunk, örültünk az önkormányzatiságnak és a ránk szakadt demokráciának. 1990-ben kineveztek Mecseknádasd, Ófalu és Óbánya körjegyzőjének. Nagyon kemény, de mégis szép idők voltak. Magam elé mindig magasabb mércét állítottam, ekkor készült el ott a 16 tantermes iskola, sportcsarnok, a belterületi utak felújítása és a szennyvízelvezetés. 2002. július l-jén az addigi munkámat „címzetes főjegyzői” cím adományozásával ismerték el a Parlamentben. Az első címzetes főjegyzői kar tagjának lenni hihetetlenül jó érzés volt. Nemcsak magamért, hanem a háromezer köztisztviselő társamért, akik ennek a kívülről talán bürokratikusnak tűnő, de a világ talán legsokszínűbb hivatásának élnek. 2002 – 2005-ig a Jegyzők Országos Elnökségének tagja, valamint a „Jegyző és Közigazgatás” című szakmai lap szerkesztőbizottság tagja is voltam.2004-ben megkerestek a Tolna megyei Kakasdról és 2004-től voltam a község jegyzője ahonnan 2008-ban mentem előnyugdíjba. A rám szakadt nagy szabadságban rájöttem, hogy hiányzik a közigazgatás, az adrenalin szint is alacsony volt, így reaktiváltam magam, és a magyarmecskei kis kitérő után 2010. február 4-től Királyegyháza-Gyöngyfa- Sumony körjegyzőjévé neveztek ki.Királyegyházán átutazóban láttam, hogy hogyan dolgozik a polgármester és a képviselő-testület, tetszett, hogy rendezettek a közterületek, hogy a közmunkások teszik a dolgukat, szépülnek a középületek. A településvezetés csapatjáték, ahol a „focisták” a képviselők, a „kapitány” a polgármester. Aki a sípot fújja az a jegyző, akinek nap mint nap vizsgázni kell, amikor az állampolgárok ügyeinek intézését szervezi, a képviselő-testület üléseit készíti elő, és az ülésen ő a „ törvényesség őre”. Alapelvemnek a lakosság az állampolgárok tiszteletét és a közszolgálatot tartom, amit a munkatársaimtól is elvárok. Itt virtuálisan megemelem nem létező kalapomat az elődöm előtt, aki nagyon jó köztisztviselői csapatot alakított ki. Remélem, hogy a rendelkezésemre álló tapasztalatokkal és tudással sokat tudok segíteni a körjegyzőséghez tartozó három községnek.