Térjetek vissza hozzám!

Megszoktuk, hogy mi kérünk Istentől: ezt vagy azt adja meg, ebben vagy abban segítsen nekünk… Vajon mi történne ellenkező esetben, vagyis ha ő kérne tőlünk? Márpedig a nagyböjt során nem egyszer elhangzik a szinte esdeklő (!) kérés isten részéről: „Térjetek vissza hozzám!” (Jer 3, 14) Ismétlődő, sürgető kérés ez, kihallani a kérésből a könyörgő hangnemet, s ez az, ami elgondolkodtat: Istennek miért annyira fontos, hogy szinte esdekel: „Térj vissza hozzám”? Õ nem magányos, hogy ezért kérje ezt. Persze, nekünk van rá szükségünk, hogy visszatérjünk hozzá, de ezt miért ilyen „szenvedélyesen” kéri? Talán valami közelgő nagy bajtól akar megóvni, hogy így sürget. De hát baj-e, ha az ember a hétköznapokban nincs Vele, nem gondol Rá, ha életét a maga konkrétságában nem Vele éli meg?

Mint akinek ételt nyújtanak, és ő pedig hetekig, hónapokig gondolkodik azon, hogy elfogadja-e… De hát éhes! Miért bizonytalankodik? Van élet rajta kívül is?  Oly sokan próbálkoznak vele… És? Kívülről egyikünk élete sem különbözik a másikétól, de a tartalom igen. „Térjetek vissza hozzám, és élni fogtok.”