Az anyák szeretetet, félelmet, nevetést és ellentmondást is felidézhetnek bennünk. Az anya szerepe kultúránkban sok nő számára elsődleges, de nem mindenkinek. A legtöbb nő az anyaságot személyes és társadalmi küldetésnek tekinti. Mi, mint a társadalom nagyon gyorsan megítéljük és elítéljük azokat az anyákat, akiknél úgy érezzük, saját szükségleteik fontosabbak a gyermek érdekeinél.
(…) Ma már tudjuk, hogy a szülő és a gyermek közötti korai kötődési tapasztalatok formálják az idegrendszerünket, segítenek felnőtt éveinkben az érzelmek szabályozására való képességünkben, és ha ezeket a jó tapasztalatokat nem kapjuk meg, az kihat egész életünkre. Az anya hatása mélyen befolyásolja hosszú távú jóllétünket.
Az anyák túlnyomó többsége hibáikkal együtt „elég jó”, ami azt jelenti, hogy érzékeny és empatikus a gyermekkel szemben, és törekszik arra, hogy biztosítsa a gyermeke számára a jóllétét, az önmegismerést és az érzelmi stabilitást.
Az elég jó anya kifejezést a brit gyermekorvos és a pszichoanalitikus D. W. Winnicott fogalmazta meg először, amely szerint az anya (vagy a gondozó) alkalmazkodik a csecsemő szükségleteihez. (…)
Az idő múlásával azonban az elég jó anya lehetővé teszi, hogy a csecsemő kis mennyiségű frusztrációt is tapasztaljon. Empatikus és gondoskodó marad, de nem rohan azonnal a baba sírásához. Természetesen először ez az idő nagyon rövid (előfordulhat, hogy a baba néhány percig sír éjszaka az etetés előtt). Az anya ezzel nem "tökéletes", de "elég jó", mert a gyermek csak enyhe csalódottságot érez.
Winnicott elképzelése szerint az elég jó anya összekapcsolja az anyaság folyamatát a gyermek kognitív fejlődésével és a külső valóság elfogadtatásával. A baba először saját magával azonosítja az anyát, nem külön álló emberként, hanem saját maga részeként. Az idő múlásával, az anya empatikus marad, de a baba igényeihez igazodó pillanatok felváltják a baba mentális aktivitásának és a külső valóság megismerésének kezdetét. Ha az anya túl sokáig alkalmazkodik a baba szükségleteihez, és nem csökkenti a teljes alkalmazkodást, a baba nem érintkezik a valódi külvilággal. Megmarad az illúzió mágikus világában. Vagyis úgy érzi, hogy az azonnali szükségletkielégítésre van szüksége. (…)
Az elég jó anya gyermekei
Az elég jó anya két fontos folyamatban segíti a gyermek egészséges kognitív fejlődését és jövőbeli boldogságát: 1) Az anya vagy gondozója elkötelezetten részt vesz a csecsemő minden szükségletében; 2) Az anya fokozatosan engedi meg a baba számára, hogy azonnali igényein kívüli szükségletet is érezzen – bár természetesen ez az idő az elején nagyon rövid lesz, de idővel növekedni fog.
Összességében, ha elég jó anyák vagyunk, a gyermek képes két világban élni: egyrészt az illúzió, a fantázia és a mágia világában, másrészt egy olyan világban, amely nem mindig felel meg a kívánságainak.
Az anyák napja lehetőséget nyújt arra, hogy mindenki átgondolja azokat a készségeket, tapasztalatokat, amelyeket ez a nehéz kapcsolat tanított számára.
Ilyenkor, anyák napján (és az év minden napján) gondolataink és tetteink fejezzék ki köszönetünket, hiszen jól vagy rosszul, de édesanyáink értünk élnek!
