Ebben a tanévben is szerencsénk volt részt venni a Határtalanul pályázati lehetőség jóvoltából az erdélyi kiránduláson, ezúttal a szentlőrinci hetedikesekkel utaztunk együtt a harkányi Tom-Túra Kft. szervezésében.
A Határtalanul program célja a magyar-magyar kapcsolatok építése, személyes kapcsolatok kialakítása, elmélyítése. Keretében magyarországi iskolák tanulói az állam támogatásával osztálykiránduláson vesznek részt a szomszédos országok magyarlakta területein, így személyes tapasztalásokat szereznek a külhoni magyarságról. Természetesen,nekünk tanároknak is mindig nagy élményt nyújtanak ezek a találkozások, de a legtanulságosabb látni a gyermekek arcát, amikor rácsodálkoznak, hogy majd ezer kilométerre szűkebb hazánktól, otthonunktól, és több száz kilométernyire a magyar állam határától könnyedén szót értenek a helyi gyermekekkel, hiszen ők is ugyanazt a magyar nyelvet beszélik, mint mi, ők is magyarok.
Az idei kirándulás útvonala nagyjából megegyezett a tavalyival: menetben Nagylaknál léptük át a határt, majd Déva és Vajdahunyad érintésével érkeztünk késő este Tusnádfürdőre. A következő napokon látogatást tettünk Csernátonban, a Csomád-hegységben a Szent Anna-tónál, a Békás-szorosban, a Gyilkos-tónál, Csíkszeredán, Csíksomlyón, Máréfalván, Korondon, Parajdon, a sóbányában, Nagyszalontán, majd Méhkeréken léptünk ismét Magyarország területére.
Az egyik legmeghatóbb élményünk volt a látogatás Tusnádfürdőn a Jókai Mór Általános Iskola hetedik osztályában. A vendéglátó gyerekek verset mondtak – melyet a magyarországi Nemzeti Tankönyvkiadó által megjelentett tankönyvekből választottak ki – meséltek az iskolájukról, a saját életükről. Megtudtuk, hogy az iskola tanulói közül sokan a helyi gyermekotthon lakói. A két csoport gyorsan összebarátkozott, a gyerekek jót beszélgettek, elérhetőségeket cseréltek.
Részletek a tanulói beszámolókból:
Balogh Tamara: A negyedik napon reggeli után meglátogattuk a helyi iskolásokat, akik elmesélték egy iskolai napjukat, bennünket pedig verssel köszöntöttek. A várost is megnéztük, hogy az idegenvezető segítségével jobban megismerjük Tusnádfürdőt.
Blum Krisztofer: A második napon Csernátonban megnéztük a Haszmann Pál Múzeumot. Itt találkoztunk Pali bácsival, aki beszélt nekünk a székelységről és a magyarságról. Utána elmentünk Kézdivásárhelyre, és ott elég sok mindent megtudtunk Gábor Áronról és a rézágyúiról.
Tóth Dániel: A Szent Anna-tóhoz felfelé menet eléggé megáztunk, de amikor megérkeztünk, nagyon szép táj fogadott minket. Másnap nagyon sokat buszoztunk, de az is megérte, mert amikor odaértünk a Békás-szorosba és a Gyilkos-tóhoz, ott is nagyon szép volt minden.
Tóth Szabolcs: Az ötödik napon hazafelé úton még sok helyen megálltunk. Nekem Parajdon a sóbánya tetszett a legjobban, mert érdekes volt. A falnak is só íze volt, és kialakítottak ott egy játszóházat is.
Trenka Adrienn: Az utazás előtt nagyon sokat beszéltünk róla irodalomórán, földrajzórán és osztályfőnökin is. Prezentációkat is csináltunk az úti céljainkról, a szüleinknek pedig nagyon sok papírt kellett kitölteni. Az első utunk Dévára vezetett, felmentünk siklóval a várba. Nagyon rémisztő, de egyben nagyon szép is volt. Voltunk Vajdahunyadon is, megnéztük a várat, de sajnos, nem tudtunk bemenni, mert zárva volt, ezért csak körbesétáltuk.
