Határtalanul jót kirándultunk

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma megbízásából az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő a Határtalanul! program keretében 2010 óta évente nyílt pályázatot hirdet a magyarországi nemzetiségek anyaországaival, illetve a más országban élő, azonos nyelvet beszélő közösségeivel kapcsolatos ismeretek bővülésének, a magyarországi és külhoni fiatalok közötti kapcsolatok kialakulásának elősegítésére.

A programot kezdetben a középiskolás korosztály számára írták ki, de immár két éve Tanulmányi kirándulás hetedikeseknek címmel, a külhoni magyarsággal kapcsolatos ismeretek bővülésének elősegítésére az általános iskolás korosztály számára is elérhető. A pályázat célja a magyarországi köznevelési intézményben nappali rendszerű oktatásban részesülő, hetedik évfolyamon tanuló diákok Románia, Szlovákia, Szerbia, Ukrajna, Szlovénia vagy Horvátország magyarlakta területeire irányuló tanulmányi kirándulásának támogatása.

További részletek a Galériában!

A Határtalanul! program célja a magyar-magyar kapcsolatok építése, személyes kapcsolatok kialakítása, elmélyítése. A program a nemzetpolitikai célt fordítja le konkrét tapasztalatokra, azaz a Határtalanul! a nemzeti összetartozás operatív programja. Keretében magyarországi iskolák tanulói az állam támogatásával osztálykiránduláson vesznek részt a szomszédos országok magyarlakta területein, így személyes tapasztalásokat szereznek a külhoni magyarságról.

A program keretében 2010 óta megközelítőleg százezer magyarországi diák vehetett részt a határon túli régiókat célzó tanulmányi utakon, 2016-ban a programra 1,9 milliárd forint áll rendelkezésre.

A programban idén azok a magyarországi diákok vehetnek részt, akik a 2015/2016-os tanévben a köznevelési intézmény 7. évfolyamán nappali rendszerű oktatásban részesülnek és az utazás időpontjában tanulói jogviszonnyal rendelkeznek.

Pályázni a tanulmányi kirándulás megvalósítása céljából kizárólag az utazási- és szállásköltségekre lehet, ezért a többi felmerülő költség (étkezés, belépők) fedezetét, az utazóknak kell hozzátenni. A Királyegyházai Általános Iskolások kirándulásának többletköltségét – a tavalyi évhez hasonlóan – idén is át tudta vállalni a Királyegyháza Felvirágoztatásáért Közalapítvány a LAFARGE Cement Magyarország Kft.-től és Királyegyháza Önkormányzatától kapott támogatásoknak köszönhetően.

A Királyegyházai Általános Iskola hetedik osztályának tanulói a bükkösdi, a szabadszentkirályi és a drávasztárai hetedikesekkel közös projektben vehettek részt. A pályázat koordinálását, a program szervezését Dömötörné Nagy Júlia, a szabadszentkirályi Zsigmond Király Általános Iskola vezetője végezte, akinek ezúton is köszönjük munkáját, köszönjük, hogy közreműködésével mi is eljuthattunk Erdélybe, és részesei lehettünk a Nagyenyed térségi irodalom és történelem hagyományainak útján című tanulmányi kiránduláson átélt élmények.

Az idei Határtalanul! című tanulmányi kirándulásra 2016. március 14-től március 18-ig került sor. Nagyenyed kiindulási ponttal csillagtúrában közelítettük meg a meglátogatásra tervezett helyszíneket.

Március 14-én kora reggel indultunk Szabadszentkirályról, ahová tanulóinkat Lasancz József, ?s Gergely és Réti Dalida segítségével szállítottuk. Magyar területen Baján és Szegeden iktattunk be pihenőt, már délelőtt átléptük a határt, és Románia területén egy órával előrébb állítottuk óráinkat. Az első célpontunkon, Aradon, megnéztük a vértanúk tiszteletére állított emlékművet, melyet a város szélén egy focipálya mellett találtunk, és útközben megfigyelhettük, hogy az aradi vár mára gyakorlatilag az enyészeté lett, alig-alig volt észrevehető nyoma az elhanyagolt területen. Az emlékműnél a csoport nevében a királyegyházai gyerekek két vers elmondásával tisztelegtek a hősök emléke előtt, a szabadszentkirályi kollégák pedig koszorúztak. Aradról az utunk Vajdahunyad várához vezetett, ahol egy egykori ipartelep tőszomszédságában csodálhattuk meg Mátyás király apjának sasfészkét. A gyerekek többsége ismerősként köszöntötte a látványt, mert egyrészt felkészülten indultunk útnak, másrészt a legtöbben jártak már Budapesten, a Városligetben található Mezőgazdasági Múzeumban, melynek épülete bár kisebb, de hű mása a Hunyad megyében elénk táruló eredetinek. Déva várához siklóval vezetett fel az út, a befalazott asszonyt kutatva mindenki igyekezett legyőzni tériszonyát. A vár – az Európai Unió által támogatott – felújítása már majdnem befejeződött, de sajnos, még nem volt minden része látogatható, ennek ellenére maradandó élményt nyújtott a teraszról élvezhető panoráma, és az izgalmas utazás a siklón. Nagyenyeden a Két fűzfa nevű hostelben kedves fogadtatásban és meleg vacsorában részesültünk. A kényelmes elhelyezkedés után az első naptól kezdve minden este Király József plébános úr irányításával beszélhették át a napi eseményeket az érdeklődő diákok és kollégák.

Március 15-én, nemzeti ünnepnapunkon, látogatást tettünk Nagyenyeden a nagyhírű Bethlen Gábor Kollégiumban, ahol egy kedves kolléga mesélt a gimnázium múltjáról és jelenéről. Megnéztük a Két fűzfa emlékművet, majd a gimnázium diákjaival és a város elöljáróival együtt vehettünk részt a református templomban az ünnepi Istentiszteleten és a forradalom és szabadságharc hőseinek tiszteletére rendezett megemlékezésen, ahol fellépett az iskola énekkara, és az ottani szintén hetedikes osztályos gyerekek is szerepeltek. Rendkívül megható és felemelő volt ekkora létszámban, ilyen helyszínen együtt énekelni a magyar Himnuszt. Az ünnepség után csoportunk képviselői is megkoszorúzták – a helyi elöljárókkal együtt – a vár udvarán található Széchenyi-emléktáblát. A délutánt Gyulafehérváron töltöttük, ahol szintén volt bőven látnivaló, alig tudtunk betelni vele. A város történelmi központja gyönyörűen fel van újítva, a vár körbejárható, tágas terek, sétányok biztosítják a kényelmes közlekedést. Megtekintettük a püspöki palotát, és betértünk az érseki székesegyházba, ahol nagy elődeink – köztük: Fráter György és Hunyadi László – temetkezési helyét tekinthettük meg. Ezen a napon utolsó állomásunkon, Magyarigenben, a legszebb erdélyi barokk protestáns templomban hallgathattuk meg a település és a templom történetét, és megismerkedhettünk Bod Péter polihisztor tevékenységével, akinek síremléke a templom udvarán található.

A harmadik napon ereszkedtünk le a tordai sóbánya elképesztő mélységébe egy nagyon kedves és humoros idegenvezető segítségével. A Tordai hasadékban nem veszélytelen túrát tettünk, de mivel mindenki fegyelmezetten és derekasan helytállt, jutalmul a torockói faluközpontban gyönyörködhettünk. Torockón átadtuk ajándékainkat a Böjte Csaba által alapított Dévai Szent Ferenc Alapítvány helyi gyermekotthonában lakóknak, akik nagyon közvetlenül, barátságosan fogadtak minket. Elmesélték, hogy a ferences rend elveinek megfelelően a gyermekek, a legkisebbek is, a tanulás mellett részt vállalnak a gazdasági munkálatokban, az állatok gondozásában, ki-ki korának megfelelő módon.

A kirándulásunk negyedik napját Kolozsvárott töltöttük, ahol először a botanikus kert növényeit tanulmányoztuk. A Házsongárdi temető útjain sétálgatva igyekeztünk felkutatni nagy magyarjaink síremlékeit. Felkerestük Sárkányölő Szent György szobrát, majd Mátyás király lovas szobrát ás Márton Áron szobrát is mielőtt betértünk volna a Szent Mihály-templomba, mely Erdély második legnagyobb alapterületű temploma – a brassói Fekete templom után –, Kolozsvár főterén, a hajdani Nagypiacon áll. Mátyás szülőházát is felkerestük és a nagyon hangulatos ódon utcácskákban sétálgatva volt módunk juhsajtot és juhtúrót kóstolni és vásárolni. Délután a helyi modern bevásárlóközpontban adtunk szabadidőt a gyerekeknek, nehogy haza kelljen vinniük az otthonról kapott költőpénzt.

Az utolsó napon a kiadós reggeli után megköszöntük vendéglátóinknak a mindig nagyon finoman elkészített ételeket, a kényelmes szállást és a kedvességet, majd elbúcsúztunk. Hazafelé tartva először Körösfő népművészetével ismerkedtünk a kirakodóvásárban található varrottasok és fafaragások láttán. Nagyvárad és Ady Endre kapcsolatáról a szabadszentkirályi tanulók kiselőadásából nyerhettünk közelebbi információt. Nagyszalontán. Arany János emlékmúzeumát a Nagyszalonta Önkormányzatának a kezelésében álló és a szalontaiak által Csonkatoronynak nevezett műemlék épületben kereshettük fel. Méhkeréknél léptünk ismét Magyarország területére, élményekkel és sok-sok új információval gazdagodva az esti órákban érkeztünk Szabadszentkirályra, ahonnan ismét a gyöngyfai falubusz, a Közalapítvány busza és ezúttal Tóth Béla segítségével gondoskodtunk a gyermekek hazaszállításáról.

A frissen szerzett ismereteket az iskolában rendszereztük, és felkészültünk arra, hogy továbbadjuk a szülőknek, az iskolatársaknak és az érdeklődőknek.

Köszönjük a lehetőséget az Emberi Erőforrások Minisztériumának, a balesetmentes utazást a Tom-Túra Kft.-nek, a gondoskodást a szervezőknek, a többletköltségek biztosítását pedig a támogatóknak!