Konfliktuskezelés az iskolában

2013. április 23-án 16.00 órától került megrendezésre a TÁMOP 5.5.1.B-11/2 „Családi közösségi programok és szolgáltatások fejlesztése a Királyegyháza Római Katolikus Plébánia szervezésében” programsorozat keretén belüli előadásunkra – "Szülők, gyerekek és pedagógusok együttműködése; konfliktuskezelés az iskolában" címmel – a Királyegyházai Általános Iskola földszinti aulájában. Az előadás megtartására Káplár Mátyás pszichológust kértük fel.

 

Előadása a "Rossz-e a gyerek, amikor rossz?" című témával kezdődött. Itt egy olyan képet vetített ki projektorral a kedves megjelentek elé, amiben egy fiatal és egy idősebb nő volt "összemontázsolva". A kérdés tehát mindig relatív marad, hogy ki mit lát meg egy ábrán először, illetve ki mit gondol egy gyerekről. Mai mindennapi tapasztalatunk az, hogy a mai gyerekek kevésbé tudják kontrollálni önmagukat, mint a régebbiek (kisebb önkontroll, gyengébb szociális problémamegoldó képesség, gyorsan kialakuló indulat és dühkitörés). Ezután Maslow szükségletpiramisát nézhettük meg (alapvető szükségletektől az önmegvalósításig). A pszichológus kihangsúlyozta, hogy a gyerek két ok miatt jön az iskolába: először azért, mert itt vannak a barátai, másodszor pedig azért, mert kell. Az önmegvalósításához már konfliktusokkal jut el. A magatartásuk megfigyelésénél tudnunk kell, hogy minden magatartásnak célja van, és minden cél indokolt. Ezek után feltettük a következő kérdést: "A konfliktusok honnan erednek?" Fontos, hogy ilyenkor nem a viselkedéseket kell megcélozni! Ahhoz, hogy tudjuk mi áll a gyermek viselkedésének hátterében, a magatartást kell megfigyelni, illetve fontos, hogy mi történik közvetlenül a viselkedés előtt, és mi történik utána.

Motivációk a viselkedés mögött: elfogadás/kapcsolat; figyelem; kommunikáció/frusztráció; tárgyi (valamire szüksége van és mindent megtesz ezért); érzékeléses (a gyereknek testi ingerre van szüksége); hatalom/irányítás (ez inkább a felsős korosztályra jellemző); elkerülés/menekülés/védelem; igazság/bosszú (ez 14 éves kortól jelenik meg). "Mit lehet ilyenkor csinálni?" Helyettesítő viselkedéseket alkalmazunk (egy adott szükséglet nem megfelelő kielégítése esetén). Ezeknek a helyettesítéseknek 3 tényezője van:

1) környezet: itt stratégiákat kell kidolgozni, hogy a környezete boldoggá tegye őt, vagy elfogadható legyen a számára;

2) direkt tanítás: ismételni velük, hogy a pozitív és a negatív viselkedéseire milyen visszajelzést kap. Szükséges a pozitív visszajelzés a gyereknek;

3) tanítási helyzetek.A pszichológus a felnőttek érzéseivel és a diákok viselkedésével kapcsolatban összeállított egy összehasonlító listát is.  

Amikor egy diák impulzív, akkor a felnőtt ingerültséget érez; ha a diák lázadó – a felnőtt kihívást és dühöt érez; ha a diák tagadó – a felnőtt elkeseredettséget érez; ha a diák bátortalan – szomorúságot érzünk. Ezután a leggyakrabban elkövetett hibákról beszélt, amit a szülők és a tanárok elkövethetnek:

1) "Az lenni, akié az utolsó szó!"

2) Túl sokat beszélni

3) Minden csatát megnyerni

4) Azt kérdezni, hogy "miért?"

5) Nem mutatni tiszteletet a diákok és érzéseik iránt.

Néhány tanács: "Azt irányítsd, akit képes vagy irányítani!" Olyat kérjünk, amit mi magunk is meg tudunk tenni! Mutasd meg a diáknak, hogy ki az, akit tudnak irányítani! A saját magunk feletti kontroll felelősségének és erejének átadása továbbadódik! Meghívásokká alakítsuk az utasításokat! A tiltás mindig ellenállást szül!Végezetül a tanárnak (de akár a szülőnek is szólhat!) egy fontos kérdés, és az arra adott válasz, hangzott el a pszichológustól: "Hogyan kezeld a saját viselkedésedet?"

Válaszok: Nézz magadba (ellenőrizd a hozzáállásod, hagyd a problémáidat a termen kívül); légy barátságos; "szeretnél diák lenni a saját osztályodban?"; humor használata; őszinteség; tisztelet; tanítási módszerek fejlesztése; idő jó beosztása; ne dühből cselekedj; konfliktus után legyenek pozitív tettek; hanghordozás-hangerő; tudj bocsánatot kérni; erősítés; dicséret; dolgozni azon, hogy minden gyerekkel legyen pozitív érzésünk; ne büntess bosszúból; ne legyen kollektív büntetés; szólítsa nevén a diákjait.

Az előadás végén lehetőség adódott kérdések feltevésére és megválaszolására, valamint egy kötetlen beszélgetésre finom tea és aprósütemények mellett.

Cikkem végén szeretném megköszönni Káplár Mátyás pszichológus úrnak, hogy elfogadta a meghívásunkat, és hogy fontos információkat osztott meg mind a szülőkkel, mind a tanárokkal.