Isten véleménye

Miért is hagynám ki a legfőbb tanácsadómat, "a legbensőbb Valakit" a döntéseimből? Vajon megimádkozzuk-e az elhatározásainkat, kikérjük-e Isten véleményét a dolgainkról? Meglehet. Megmarad viszont a kétely, hogyan is érthetjük meg az ő válaszát.

 

Egy istenfélő (vagyis mélyen hívő, mert ez a szó több mint az, hogy "vallásos") művészről hallottam, hogy amikor alkotói lendületében megakadt, elkezdte olvasni a Bibliát és imádkozott: "Vajon Isten miként festetné meg velem azt, ami bennem van, amit látok, amit érzek, amit ki akarok fejezni, amit el akarok mondani?" Pár nap múltán értette, hallotta, érezte, a Bibliából kiolvasta, hová is vezeti őt az Úr az ihleten keresztül. Mit gondolhat rólunk/rólam Isten? Hogyan látja életemet, terveimet, tetteimet, gondolataimat, érzéseimet, az emberi kapcsolataimat? És vajon fontos-e, mit is gondol Isten minderről…?

"Minden a tiétek, ti Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig az Istené" (1 Kor 3, 23). Az életem nem az enyém, nem magamnak élek, szabad vagyok, de a lelkiismeretemen keresztül ő bensőleg birtokol engem – s ez, meggyőződésem, jól van így. Hát persze, hogy szívesen beavatom a világomba őt!