A Magyar Golgota napja

1849. október 6.-án végezték ki Aradon a szabadságharc 13 katonai vezetőjét. A napra – amely azóta nemzeti gyásznappá vált, amikor együtt emlékezünk erre az áldozatra, mártírhalálukra – minden magyar szívfájdalommal tekint vissza.

 

A forradalom és szabadságharc 1849. augusztus 31-én véget ért, amikor Világosnál megtörtént a fegyverletétel. Magyarországon sötét idők jártak. Akit az ellenség bűnösnek talált, azt börtönbe zárták vagy kivégezték.  A császári törvényszék ítélete alapján I. Ferenc József osztrák császár akaratából a magyar honvédsereg 12 tábornokát és egy ezredesét felségsértés vádjával Aradon kivégezték. Õk a nemzet vértanúi: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, gróf Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és gróf Vécsey Károly. Az aradi vár sáncában golyó által halt meg Kiss Ernő, Dessewffy Arisztid, Schweidel József és Lázár Vilmos. További kilenc tábornok nem sokkal később bitófán végezte. Ám ekkor nem csak Aradon történtek kivégzések. Pesten, az Újépület falánál, eredetileg kötél általi halálra ítélték, majd „por és golyó” által főbe lőtték Batthyány Lajost, az első magyar miniszterelnököt. Bár a magyarok elbuktak a túlerővel szemben, a nemzet áldozata és a rengeteg kioltott élet nem volt hiábavaló. Ebben az évben is büszkén gondolunk azokra, akik életüket áldozták a hazáért.