A vakációban a királyegyházai gyerekek két hittantáborban (mindkettő a felsősök számára) és egy hittanos kiránduláson (alsósok számára) vehettek részt. Az első tábort július 19-től 23-ig tartottuk a Bükkösd melletti Kán községben.
Ebben a táborban a gyerekek nagy része a magyarmecskei iskolából volt, a királyegyházai iskolát csak Boros Dániel 8. osztályos tanuló képviselte. Kánban – a Mecsekben elterülő piciny üdülőfaluban –, egy ismerős család felújított parasztházában kaptunk szállást (valamint sátorban), amely gyönyörű környezetével együtt rabul ejtette az ember szívét. A tábor kerettörténete Mózes életének epizódjaira épült, ezért volt benne „átkelés a Vörös-tengeren” (orfűi strandolás), „pusztai vándorlás” (túra) és játékos hittanos feladatok. A főzési és élelmezési feladatok megoldását két szabadszentkirályi anyukának köszönhetjük (Kajtár-Erdey Beáta és Sárosi Lászlóné); a gyerekek felügyeletében segítségünkre volt Nagy Mariann fiatal tanárnő a magyarmecskei iskolából; a tábor kivitelezéséért, és a programokért pedig Kajtár Bertold hittanár – táborvezető – vállalt felelősséget.A második tábor augusztus 9-től 13-ig volt a Balatonföldvár melletti Kőröshegyen. Ebben a táborban három felnőtt (Kajtár-Erdey Beáta és Gugoráné Tóth Beáta – főzés, Kajtár Bertold-táborvezető) és 16 gyerek vett részt, akik közül csak Makoni Sanchez Leroy („Sunny”) képviselte iskolánkat, mert a többiek többnyire szabadszentkirályi gyerekek voltak. Ebben a táborban is Mózes élete volt a téma és a Balaton közelsége miatt lényegesen több lehetőségünk adódott a strandolásra, mint Kánban.A táborok mindennapjaihoz hozzátartozott a sok nevetésen és játékon kívül a rendszeres imádság, az őrangyalozás (minden reggel húztunk egy nevet a résztvevők közül, akivel jót kellett tennünk), valamint az esti tábortűz, amelyen értékeltük a napunkat, énekeltünk, kiengesztelődtünk egymással és megbeszéltük, hogy ki milyen őrangyala volt a másiknak. Mindkét táborban volt 1-1 nap, amikor a plébános úr (Dr. Kajtár Edvárd) leutazott hozzánk és hittant tartott, valamint Szentmisét celebrált. Az utolsó tábortűz mindig szalonnasütéssel és éjszakába nyúló beszélgetéssel ért véget.A két táboron kívül volt egy kirándulásunk is a malomvölgyi tóhoz (augusztus 24-én), amelyen kilenc gyermekből hatan a mi iskolánk tanulói voltak (Katona Noémi és Cintia, Orsós Zoltán és Tamara, Fata Nóra és Aracsi Laura). Erre csak kisebb gyerekeket hívtunk meg.
Feltehetjük a kérdést, hogy mi az oka annak, hogy iskolánkból ennyire kevés gyerek vehetett részt kirándulásainkon?! A válasz egyszerű: csak azoknak a gyerekeknek szerveztünk idén táborokat, akik rendszeresen jártak hittanra és Szentmisére! Sajnos iskolánk ebben a tekintetben „hátrányos helyzetben” van, de reméljük, hogy a legközelebbi táborokba több gyereket vihetünk el.
